Körülöttem mindenki boldog: vannak barátaik, jobb esetben párjaik is, a családi problémáikat tudják normálisan kezelni, sikereik vannak munkában / tanulásban, kiegyensúlyozottak, érik őket örömök. Szebbek, jobbak, okosabbak, tehetségesebbek abban is, amiben én jónak érzem magam. De mindenesetre nem egyedül kell megküzdeniük kudarcaikkal.
Bár tudom, hogy nem kéne magamat összehasonlítani másokkal, mégis nehéz az ilyen dolgokon átsiklani. A barátságaim egyoldalúak, az itthoni terhek nagy részét is én cipelem. Az elismerések kellőképpen elkerülnek ahhoz, hogy teljesen elkenődjek, de a legnagyobb fájdalmam, hogy egyedül vagyok. Nem érzem magam fontosnak sehol, bármilyen közösségben vagyok, inkább kívülállóként, mint annak részeseként érzem magam. Nem érzem, hogy bárkinek is szüksége lenne rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése