Friends???

Elfáradtam. Pontosabban belefáradtam egy barátságba. Nem tudom egyáltalán van-e ilyen, de jelen pillanatban úgy érzem, hogy igen.
Nagyon kimerítő egy olyan emberrel közeli kapcsolatban állni, aki nem tudja kezelni az életében megjelenő és jelen levő problémákat, akinek a hangulata folyamatosan hullámzó. Hirtelen érzelemkitörések: egyszer fent, egyszer lent.
Én. Én! ÉN!!!!!!!!!!!! üvölti mindig arcomba a viselkedésével.
Fáj. Hihetetlen, nem írtam le eddig soha vele kapcsolatban. De nem! Kibírom , tűröm, nem hagyom, hogy becsavarodjak. Kínzó gyötrődés.
Belém nyilall a sajgó fájdalom. Mindent megtettem érte, értünk. Küzdöttem, de megviselten, agyonhajszoltan hullottam a földre a véres harc után.
Nem, nem én vagyok a hibás. A barátok jönnek-mennek. De sebzett szívem sajog. Újra kisercen a vér, a gennyes seb felszakadt.
Magához emel,
 s a mélybe taszít.
Besegít,
 Árt.
Elmondhatatlanul nagyon csalódtam.

Csak sírok, mert mást nem tudok, de bízom benne, hogy találok gyógyírt. Kiszakadt egy darabka a szívemből.