Úgy nem lehet posztot írni, hogy közben állandóan villog, csilingel a messeger. Képtelen vagyok kizárni ezeket a külső ingereket, amik megakasztanak a gondolatmenetben. Könnyen elterelődik a figyelmem.
Nem tudom, nem számít kibeszélésnek-e az, hogy magamban folyamatosan elemzem, hogy ki miért mit csinált. Néha szeretem ezt megosztani a környezetemmel, mi zajlik épp a fejemben, milyen gondolatok jutnak eszembe másokkal kapcsolatban. Leírnám ide, de félek, túl sok intim információt tartalmazna, amit nem érzek etikusnak közreadni.
Másrészt viszont nehéz úgy megfogalmazni ezeket a tényeket, hogy külső szemlélőként is jól értsétek. Kétértelmű, sokrétegű, a kellő ismeret hiányában könnyen félreérthető az, amit leírok, a szándékom, a hangnem. Félek, hamar megbélyegeznétek, milyen rosszindulatú vagyok.
Sőt, egyre jobban bennem van a félelem, hogyha valaki rámtalál, netán felismer, akkor sem ő, sem én nem érezné korrektnek, hogy kiről, mit tálalok ki, milyen mértékben. Viszont az már világosan látszik számomra, hogy az állandó felszínesség továbbra sem az én asztalom, nem érzem magam otthonosan benne. Ideig-óráig képes vagyok kajás-képes posztokat produkálni, de ezt kevésnek érzem.
Kénytelen vagyok mégis gátmetszést végezni magamon, azt mondják, ha reped jobban is fáj és lassabban is gyógyul.
Hú, de erős ez az utolsó mondat.
VálaszTörlésValóban elgondolkodtató, hogy milyen könnyen szaladt ki a számon. Most úgy érzem, erre van szükségem.
TörlésUhh ismeros a dilemmad. Nehez egyensulyt talalni ezen a teren. En azt a szabalyt szoktam (probalni) kovetni, hogy nem irok le olyat, amit nem vallalnek/vallalok szemtol szembe a masik emberrel, de persze ez sem biztos, hogy tokeletes vezerfonal.
VálaszTörlésAmi a messengert illeti, tudom, mirol beszelsz! En most mar evek ota elek ugy, hogy minden szocmedia applikacios ertesites le van tiltva a telefonomon. Igy csak akkor latom az uzeneteket, amikor sajat akaratombol megnyitom ezeket, es ez nagyon nagy szabadsag.
Tele vagyok gátlásokkal, hogy kinek mit mondhatok szemtől szemben, és szívem szerint kiírnám, másrészt tényleg nem érzem etikusnak. Megpróbálom valahogy virágnyelven megfogalmazni, hogy a magammal szembeni őszinteség se sérüljön és morálisan se menjek szembe önmagammal. Csak ez jóval több idő. Szeretnék rá időt szánni, fogok is, de egyelőre, amíg a családommal vagyok, nem nagyon találok elmélyülésre lehetőséget.
TörlésKözben megtaláltam a "Ne zavarj" üzemmódot a telefonomon, ami letiltja az értesítéseket.
Szerintem ha nem veszel bele konkrétumokat, és egy csomó nyomozás nélkül nem felismerhető, hogy épp kiről van szó, akkor nem adsz okot másoknak a kiakadásra- alapvetően ez a te blogod, a te játszótered, ha ez a téma érdekel mélyebben, akkor miért ne? :)
VálaszTörlésMiért gondolod, hogy rosszindulatúnak tartanánk, inkább negatívak ezek a megfigyelések, vagy a környezeted reagál rá rosszul, ha nekik jelzed vissza? A szándék az ilyen esetekben mindig érdekes- pláne ha valaki jó ebben, könnyű belecsúszni abba, hogy felülről néz mások helyzetére, másrészt viszont talán együttérezni is könnyebb, ha látod, hogy mi az oka valami elsőre érthetetlen viselkedésnek...
Mert úgy érzem túl megy a határaimon, hogy mindezeket szépen fogalmazzam meg.
Törlés