Azt hiszem egyébként én hasonló típus lehetek,annyi különbséggel, hogy én sokszor vagyok nemjól annyira, hogy kihasson az étkezéshez fűződő viszonyomra. Még tanulok nemet mondani és döntéseket hozni a lelki jóllétem érdekében. Lassan haladok, keresem a hangom.
Február közepe felé kezdett beállni egyfajta ritmus, egy olyan rendszer, amibe nem zavartak bele a családommal töltött hétvégék és az ingázás okozta fáradalmak. Be kell látnom, ahogy telik az idő, egyre jobban kimerít az állandóság hiánya vagy éppen az, hogy az az állandó, hogy semmi sem állandó. A lassításra való törekvéseimben, hogy valóban csakis magamra hallgassak nagy szerepe van a családtól való távolságnak. Az a rendszertelenség, ami otthon mindenkire jellemző, visszavetik a javulásomat a rutin kialakítására. Szeretem őket, a spontaneitást, de érzem, hogy hátráltat a változékonyság. Nehéz számomra a folyamatos kiszámíthatatlanság. Nyilván, nem az ő felelősségük, hogy kudarcba fulladt anno ezirányú tevékenykedésem, nem gondolom, hogy rajtam kívül bárki más hibás ebben.
Márciusban mindenkinek felborult a rendszer. Az én rendszerem még bizonytalan lábakon állt, így könnyen egyensúlyt vesztettem. Na eléggé elkanyarodtam.
Szerencsére a fentiekhez hasonló alapfeltételezéseim azt hiszem nincsenek, cserébe van más. Lefogyni nehéz. A "meg sem próbálom, mert úgysem sikerülne" mentalitás kelepcéjébe elég csúnyán beleestem.
Nagyon köszönöm mindenkinek a segítőkészségét. Azt hiszem ezek az eszközök mindeddig is a kezemben voltak, szerencsére nem mondtatok el semmi újat. Én ezt sikernek könyvelem el, hogy elméleti síkon tudom, mit kellene csinálnom a sikerhez.
Fenntartom viszont továbbra is, hogy a fejemben kell rendet tennem, ha egyedül nem megy, akkor szakértői segítséggel. Péter bácsi, az úszóedzőnk mondogatta mindig, hogy fejben kell nyerni, fejben kell nagyon ott lenni, ha ez nincs meg, ő nyúzhat bármeddig is minket, mindhiába.
Nem vagyok egy győztes típus, talán pont amiatt, mert gyakran a célvonal előtt adom fel és visszafordulok, nem törődve azzal, hogy ez mennyivel nagyobb erőfeszítés, mint a véghajrában megküzdeni önmagammal.
De ha már egyszer annyi energiát áldoztam az Akaraterő c. könyv olvasásába és feldolgozásába (lelkesgyógyszerészhallgatókijegyzetelteezzelújkönyvetírva), akkor itt az ideje, hogy hasznosítsam is azt a tudást, aminek birtokában vagyok.
Jé, mire megírtam a bejegyzést a kifogások és a szomizás helyett meglepő módon sokkal jobban érzem magam és bizakodva tekintek előre.
"Nem vagyok egy győztes típus" - talán fel sem tűnik, mit írsz... :(
VálaszTörlésMindenki az, mától te is lehetsz, sőt, nem ismerlek, de biztosan voltak napok, helyzetek, amiből győztesként jöttél ki. <3
Szerintem már az is óriási győzelem, hogy itt vagy, vállalod a gondolataid, fejlődésre törekszel. Fantasztikus lány vagy, hidd csak el magadról!
A fejben eldöntödről nekem is írnom kell, nagyon hosszú lenne kommentnek. :)
<3
TörlésDe, sajnos teljesen tudatában vagyok és tényleg gyakran érzem így.
Köszönöm a kedves szavaidat, most is, mint sokszor máskor hozzátettél ahhoz, hogy továbblendüljek a megtorpanásomból.
De ha tudatában vagy, akkor pontosan tudod azt is, hogy na MOST ezt kell abbahagyni, és másképp gondolni önmagadra. Valahol itt kezdődik az, hogy tegnap még vesztesként ébredtél, ma meg már nem. :)
TörlésÖrülök, ha adhatok, jó látni, hogy továbblépsz. Mert szerintem fejlődsz, ha csak két-három hónapra tekintesz is vissza, van mögötted bőven megtett út! <3
Inkább csak a most kellene abbahagyni-ig jutok el, nem a tényleges abbahagyásig.
TörlésAnnyira tetszik, ahogy mindegyik blogposztból kinő egy másik :))
VálaszTörlésLátszik, hogy ez mennyire összetett kérdés, könnyű kihagyni fontos tényezőket- az nekem is rengeteget segített, hogy már nem otthon élek, nem kell alkalmazkodnom máshoz, ha te is össze tudsz majd rakni egy rendszert, ami a sajátod, akkor biztos, hogy jobb lesz.
De remélhetőleg segít az is, hogy megfogalmazol magadnak konkrét problémákat, gondolatokat, ezzel könnyebb továbblépni (részben én is ezért blogolok, amiket leírok, nagyrészt hangos gondolkodás, és legalább annyira szól magamnak, mint bárki másnak, aki olvassa).
Amikor leírsz ilyeneket, hogy "nem vagyok győztes típus", nem döbbensz meg egy kicsit, hogy igen, ez az, amit saját magadról gondolsz, és hogy bárki mással biztos nem lennél ennyire kemény és kritikus?
Nekem is tetszik ez a blogposztlavina :)
TörlésMindenképp segít, hogy kiírom magamból.
Mással is ilyen szigorú vagyok, ezért nem is sokan bírják hosszútávon mellettem.
Ó, értem. És szereted magadban ezt a tulajdonságot? Nem érzed úgy, hogy korlátoz?
TörlésVagy ha az a célod, segít változtatni, ha ennyire konkrétan megfogalmazol magaddal kapcsolatban állításokat? (Nem mondom, hogy ez így jobb vagy rosszabb, csak kíváncsi vagyok, mert én teljesen más irányból közelítem az önismeret-témát.)
Vannak olyan területei az életemnek, ahol szerintem kifejezetten hasznos és előnyömre válik. Nem célom ebben megváltozni jelenleg, inkább a hátrányokat átalakítani, megtalálni bennük azt, amit hasznosítani tudok.
TörlésAnnyira jó olvasni, hogy így válaszoltok meg reagáltok egymásra, szerintem ennek a bloggolásnak pont ez az egyik nagy hozadéka, hogy teremt egy kis közösséget és látatlanban is támogathatjuk egymást:)
VálaszTörléskívülről nézve pedig azt gondolom erről a témáról, hogy nem vagy egyedül, rengetegen gondolkodnak így, hogy úgysem fog sikerülni, de nagyon sokan is vannak azok, akik ezt a mintát felül tudják írni magukban, és amondó vagyok, hogy ha másnak sikerül, akkor neked is sikerülni fog, szóval tök jó úton haladsz, és biztosan sokat segít, hogy ezeket felismered, kiírod magadból, és el tudsz indulni egy új úton, vagy legalábbis a célegyenesben legközelebb már magadra tudsz koppintani, hogy dehogy fogok én visszafordulni ha már idáig eljöttem ;)
köszi <3
Törlés