Édesanyával való kapcsolatomról nem nagyon írtam még. Dióhéjban annyi, hogy a mai napig küzdök azzal, hogy úgy érzem nem szeret engem. Gyakran nem, vagy nem az én szeretetnyelvemen fejezi ki magát, ami miatt erre a nálunk nyilvánvalóan téves, torzított következtetésre jutok. Szeretném hinni, hogy a maga módján szeret ő engem, mégha a gesztusaiból sokszor nem ez jön le. Nehéz neki megfelelnem, hiába nincsenek konkrét felállított elvárások irányomban sem. Talán a húgommal állnak ők legközelebb egymáshoz, személyiségében a tesóm hasonlít rá legjobban. Az öcsémmel, mint egyszem fiúval mérhetetlenül elfogult, azért is mert Édesapát látja benne, kétségtelen a hasonlóság, mind külsőségekben, mind ötletekben, mind jellemvonásokban.
Vasárnap este egy nagyot lelkiztünk Gy. anyukájával. Egyre gyakrabban gondolok rá a második anyukámként, nagyon szeretem őt, úgy érzem ez kölcsönös. Most adódott alkalom, hogy elmeséljem neki(k, mert Gy. apukája is ott ült, csak nem szólt hozzá, ő az a fajta férfi, aki nehezen kezeli az érzelmeket, a sajátjait elbújtatja és inkább elpoénkodja), hogy depressziós vagyok és gyógyszert szedek. Az első reakciója tankönyvi volt, megkérdezte, ők, mint a családom hogyan tudnak segíteni, mit tudnak tenni,hogy nekem jobb legyen. Elképesztően hálás vagyok azért, hogy így alakult, hogy belőle ösztönösen ezt váltotta ki. Beavattam abba is, hogyan jutottam el a pszichiáterhez, hogy konkrétan belekukultam a magányba és egyedüllétbe, hogy amikor nagyon mélyen voltam, Gy. akkor is mellettem állt.
Maga a csoda, hogy a kezdetek óta, még látatlanban és ismeretlenül is felém irányuló szeretete az idő múlásával töretlenül növekszik. Érzem, ahogy köztünk is egyre erősebb kötelék alakul ki. Persze ő sem tökéletes, mert ember, nehéz visszafognia magát sokszor és van hogy nem is sikerül neki, de értékelem, hogy minden erejével törekszik arra, hogy hagyjon minket a magunk módján élni.
Hűha - ez egy nagyon nehéz téma... nem hiszem, hogy Anyud nem szeret, semmiképpen nem ez a helyzet - csak valahogy nem megfelelően kommunikálja ezt feléd, vagy van valamiféle elakadása veled kapcsolatosan. Hasonló problémával küzdöttem sokáig - nekem a családállitás és a pszihológus által vezetett drámajátékok segitettek nagyon sokat : megértettem Anyum helyzetét, elfogadóbb lettem vele szemben, sokat javult a kapcsolatom vele és a nagylányommal is :-) nem azt mondom, hogy a fentiek mindenkinek segitenek - de ha keresed a megoldást, rájössz, melyik a tied.
VálaszTörlésAzt hiszem most amiatt jött újra elő a probléma, mert Gy.nek is hasonló a vele való kapcsolata, ő mostanában kezdte el kimondani,hogy ezt érzi felőle. Jó, hogy ismét felszínre került, mert itt vált világossá számomra is az, hogy attól, hogy eltemettem magamban még fáj nekem is. Szerencsére épp benne vagyok egy terápiás folyamatban, mindenképp szeretnék foglalkozni vele is.
Törlés