*nem mondom, hogy nincs bennem félelem, mert az egyik határvárosban élnek rokonaink itt Magyarországon
2022. február 26., szombat
Hálás vagyok annak a néhány tartalomgyártónak, akik megemlítik, hogy tudják, mi a helyzet, de tudatosan ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő tartalmuk továbbra is a kikapcsolódás maradjon, ami segítség a nehéz helyzetekben. Megjegyezném, hogy most 2-3 napig ez ömlik az életembe nem csak a hírekből, hanem azokról a felületekről, amiket szabadidőmben használok. Önző dolog, és együtt érzek én is*, de továbbra is szeretnék mindenről a megfelelő forrásból értesülni és azt gondolom, hogy. A sajnálkozás nem visz előrébb, cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan. Igenis azt gondolom, hogy a mentálhigiénés tartalmakért követett emberek ne adományt gyűjtsenek, hanem készítsenek olyan tartalmat, ami segít megküzdeni akár az ott élőknek, akár az itthon szorongóknak az aggodalmainkkal. Szükség lenne arra, hogy tudjuk kezelni a bénító szorongást és valamilyen szinten képesek legyünk a mindennapi tevékenységeinket elvégezni. Ehhez a mentális egészséghez viszont az is kell, hogy legyen hova nyúlni erőt meríteni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem nézek hireket, nem olvasok újságokat, tudatosan kerülöm a háborús hireket - és mégis megtalálnak, pont ott, ahol te is irod : ott, ahová eddig kikapcsolódni és töltekezni jártam. Nem struccpolitika, csak érzem, nekem nem tenne jót. Megértelek, én is igy érzek, mint te.
VálaszTörlésNem tudom, hogy itt látod-e még, szeretnék meghívót kérni hozzád, ha lehet, mert kizáródtam a blogodból.
Törlés