bekontrek

Sziasztok, Kedves Olvasóim! 

A halogatásom áldozatául esett a blog is. Annyi minden zajlik a háttérben, amikről nem írhatok, mert nem csak rólam van szó. Nehéz időszakon vagyunk túl, de talán már látszik a vége és érezhető a javulás. Azért dióhéjban egy szóval össze tudnám foglalni: posztkovid.

Így öt év után megszületett bennem a felismerés, igazán csak mi vagyunk egymásnak Gy.-vel. Támogató a családunk a maguk módján, de mindkét oldalon vannak nehézségek, egyet nem értések, helyzetek, amikben ki kell állnunk egymásért, a másik mellett a családjainkkal szemben. Nincs más, csak MI KETTEN. Talán épp időben, még a házasságkötésünk előtt jöttem rá. Pillanatnyi kételkedéseimben ez a tudat erősíti meg bennem az elhatározást.

Azt hiszem ez a húsvét egészen más területen hozta el nekem a megújulást, újjáéledést, mint ahol eredetileg vártam vagy szerettem volna. Nem ígérek semmit, az a biztos, de remélem mihamarabb találkozunk.

Szeretettel:

Vanille