a végzős évért. 4x vizsgáztam kórtanból és már másodjára is úgy jöttem ki, hogy azelőtt ennyi tudással és ilyen felkészülten még életemben nem buktam meg. Pláne nem kétszer. Egymás utánA siker kulcsát végül a tanerővel való smúzolás jelentette.
De aztán ezt is túléltem. Nem szoktam a vizsgáztatókat hibáztatni, korábban soha nem is tettem, ebben az esetben viszont elengedhetetlen megemlítenem. Megalázott, csalódott és egyben dühös vagyok. A mai napig összeugrik a gyomrom és szorongani kezdek, akárhányszor szóba kerül vagy csak eszembe jut az a sok vizsgaalkalom. 4 hónappal ezelőtt volt, mialatt megannyi esemény zajlott az életemben, mégis a mai napig vannak rémálmaim, melyekből többször is zokogva ébredtem.
Mindkét hölgyemény szégyellheti magát. Hogy történhet ilyen a 21. században azóta már világ (és egyéb, de az kit érdekel) ranglistás egyetemen? Azt már meg se említem, hogy vannak páran, akiknek nem sikerült és emiatt 2 évvel később kapnak diplomát (ha kapnak), mert ennyire megváltozott minden a curriculum reformmal. (Előrébb került a tanmenetben és emellett új tárgyik is vannak az alsóbbéveseknek.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése