Csak nyelek, nem mondom ki. Nem itt, nem most. Majd egyszer... talán... Addig csak azt mondom, fáradt vagyok, emiatt nincs libidóm, pedig a sok kinemmondatlanság feszélyez. Ha meg tudnám fogalmazni nem a szokásos nyersségemmel, hogy ne legyen bántó, de célt is érjen, az lenne a legideálisabb. De most csak álombasírom magam, a neheztelésével, hogy ma sem volt szex.
Faszság az egész, szegény nő annyira buta, hogy a jószándékával árkot ás közénk. Szeretnék naivan hinni abban, hogy emögött nincs más, és nem minket önző módon kettéválasztani tervez a bezzegelésével. De sem ezt, sem a feltételezésemet, nem oszthatom meg, mert én leszek a rosszindulatú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése