Hogyan is lehetne felhőtlen a viszonyom az anyámmal, amikor ő is azt a mintázatot hordozza és neki is nehéz a kapcsolata nagymamamámmal. Persze ettől függetlenül nem kellene, hogy magától értetődő legyen ez az ok-okozat. Sőt, mondok meredekebbet, nem feltétlenül kellene, hogy összefüggés legyen. Mindenesetre most küzdök, hogy magammal rendben legyek, ne befolyásolja az önszeretetemet anyám elérhetetlensége. A gyógyulás onnan kezdődik, hogy felismerem, valami baj van és nevesítem, konkretizálom mi okozza a fájdalmat, mik a triggerpontok. Valahol ott kezdődik az igazán felnőtt lét, hogy el tudom engedni a neheztelésemet, akármennyire is fájó pont. Pedig sosem ér rá, 5 perc után mindig rámcsapja a telefont, mintha nem ütné meg az ingerküszöbét a létezésem. Bármennyire is rossz ezt kimondani, de Édesapa után el kell gyászolnom a meg nem kapott biztonságot és érzelmi támaszt, amit Édesanya kellett volna jelentsen és megadjon. Amíg ezeket nem kezelem a helyükön, úgy érzem ellehetetlenítem hogy egy kis lélek minket válasszon szüleinek.
♥
VálaszTörlés