Zsongás

Tegnapról mára virradó éjjel aludtunk kint először a lakásban. Annyira izgatott voltam, alig bírtam magammal egész nap. Drukkoljatok, hogy a konyhabeépítése zökkenőmentes legyen. Mint az pénteken kiderült, az ajtóinkat elszabták, de elvileg mára újra elkészül a lapszabásznál…

Meneközben azért levezényeltem egy lánybúcsút Julisnak. Jött a fránya romlott nyugatról, csak ezért repült ide Brüsszelből. A húgom ment ki elé a reptérre. Miután lerakta a cuccokat a jk-n  és megérkezett a két egyetemi barátnője is, nekiindultunk az éjszakának. Na, de nem azt a szokványos programot kell elképzelni, amit a filmekben is látni lehet, abszolút a menyasszonyhoz szabtuk a programot. Szóval egy nagy és ismert társasjátékozós bárban kezdtünk, ami után pedig egy karaoke szobába foglaltam 2 órát. Mivel még ezután is mehetnéke volt a társaságnak, beültünk a Legfelsőbb Beeróság-ra. Egyrészt elképesztően finom sört ittunk, Jégvirág néven, másrészt meg jólesett így a felfokozott hangulatú éneklést követően egy chilles helyen a buli levezetéseként sörözni. A vasárnapot már csak hármasban folytattuk Julissal és a húgommal egy otthonos kis reggelizőhelyen zártuk a lánybúcsú programját.

Na eddig jutottam a buszon reggel. A nap fejleményei közé tartozik, hogy sajnos nem lesz kész a konyhánk holnap sem, majd talán jövő héten. Kezdek fáradni, hát nem igaz, hogy semmi nem megy csak úgy egyszerűen, gördülékenyen nekünk. Minden téren van bonyodalom, bosszantó mulasztások miatt.

Hogy lelkileg hogy viselem? Vegyes, nagyon hullámzó. Kimerült vagyok, de lelkes és izgatott. A fáradtságunk fő oka (az idegeskedéseinken túl), hogy mindketten be vagyunk zsongva. Várjuk már nagyon, és ez egy szuper dolog a közös várakozás. Máskor pedig teljesen kilátástalannak és reménytelennek érzem a helyzetet. Az elmúlt 8 év összepakolása, beleértve az egyetemi évek minden szorongását, igencsak súrolja a kompetenciahatáraimat. Sokszor érzem, hogy egyedül kell megküzdenem ezzel a nagy falattal és én nem vagyok képes erre.