Nem tudom mennyire számít ez árulkodásnak, de már nem érdekel. Úgy érzem szólnom kell valaki felettem állónak, hogy egypáran némely kollégáik halálát kívánják. Megértem, ha valaki dühös a másikra és ingerületből kiszalad a száján. De napi szinten a “kinyírnám, meg tudnám fojtani, megölöm, megölném, bárcsak elpatkolna a vén kurva/öreglány” típusú mondatokat hallgatni nem bírom. Egyrészt vannak dühkezelési tanfolyamok, másrészt azt gondolom, hogy elméletileg mind felnőtt nők vagyunk. Ezzel járna az is, hogy tudok a velem nem szimpatikus emberekkel is együtt dolgozni, aztán munkaidőn kívül nem muszáj egyetlenegy percet sem együtt eltöltenünk. Azt gondolom, ha meg ennyire rossz itt a munkatársakkal és tényleg mindenkivel csak baja van valakinek, talán nem árt magába nézni és ha tényleg ennyire feloldhatatlannak érzi magában a feszültséget, senki nem tart puskacsövet a fejéhez, hogy itt dolgozzon. Mindenesetre szólni fogok most már a főnöknek.
nem árulkodás. ez nagyon mérgező munkakörnyezet, amit nem kell elviselned. borzalmas lehet ebben lenni egész nap, sajnálom.
VálaszTörlésMegköszönte h szóltam, kérte, ha van még ilyen, mondjam. Én lettem a besúgó.
TörlésKicsit félek amúgy h megutálnak a csúnyán beszélő kollégák emiatt, de aztán persze nem tudhatom, h a hátam mögött amúgy nem kívánják-e az én halálomat.
Törlés