A pénteki temetés, oda-vissza 500 km utazás és rokonozás már eleve kifárasztott. De legalább mindenki okosabb volt, hogy hogyan kellene magam várandósan érezni, és hogy hogyan kellene egészségesen étkezni szerintük (2 ember jött a kajás agymenéseivel). Részemről lehet hülyeségeket gondolni teljesen megszállottan, amíg engem nem akarnak megtéríteni, pláne nem erőszakosan. Az étkezés pont olyan, hogy ami az egyiknek működik, az nem biztos, hogy a másiknak is fog.
Tegnap bográcsozni voltunk, éjfél után értünk haza. Alig bírom összekaparni magam, nyilván ez a 30+ fok sem segít. Pedig ki kellett volna mosni az ágyneműt, amibe füstös hajjal feküdtünk bele, mivel ma hajat mosunk mindketten (és nincs nagyon kedvem a másik szettet előbányászni), és jó lett volna ma frissen illatosan aludni. Na mindegy. Meglátom, holnap a cukorterhelés után hogy leszek.
Kicsit sűrű ez a hét, annyi időpontom van mindenfele. Szerencsére nem munka mellé kell bepasszíroznom mindent.
Meg amúgy étvágyam sincs. Annyi vizet, házi jegesteát, limonádét és bodzaszörpöt iszom, mellé egy kis gyümölcs fogy, de köszönöm jól vagyok és nem vagyok hajlandó emiatt bűntudatot érezni. Térfogatilag belém se fér, de ez terhességtől független. Csak most jutottam el erre a szintre, hogy önostorozás nélkül elfogadjam, teljesen normális nyári működés ez, majd ha éhes leszek, eszem, a szervezetem jelez majd, addig pedig megengedem magamnak.
nekem a 3. trimeszter esett a nyarra, kb gorogdinnyen, cseresznyen es tokfozeleken eltem, illetve husfelesegek kozul a tokehal volt az egyetlen, amitol nem emelyegtem intenziven. meg nem is nagyon fert mar belem kaja, csak 162 cm vagyok es jo nagy volt a pocakom:))
VálaszTörlés