Nincs kedvem melltartót venni és kimozdulni. Irigylem Gy-t, aki simán visszaaludt az ébresztőórája idegesítő sivalkodására. Nem is kellett volna kelnem vele, hiszen csak 10-kor kell elindulnom, de képtelen voltam visszaaludni. Álmos vagyok, az órám szerint nem aludtam 8 órát sem. Nehézségünk egyébként az ellentétes bioritmusunk, a közös idő és az én rossz-alvóságom tekintetében. Vagy egy ágyban alszunk, vagy az alvásminőségemre figyelek egyedül, külön szobában. A lakás adottságai miatt más lehetőségünk nincs, alhatnánk a lányszobám galériáján a földön, de elég volt már ebből a kempingezősdiből. Ágyon pedig csak a nagyszoba galériáján tudunk, ott fél el kihúzva a brimnes ágy. Viszont a tv is ebben a szobában van és ha meccs van, akkor nincs mese, 11-ig szűrődik fel a kékfény és a lámpa (ami azért kell, hogy a villódzást csökkentsük). Próbálkoztam már alvómaszkkal, számomra rettentő kényelmetlen, izzadós az arcom, a selyem is zavarta.
Nekünk is eléggé eltér a bioritmusunk (a párom kb. egy mormota, én órákkal hamarabb kelek fel, mint ő, és általában később is fekszem le), plusz én nem bírom a horkolást, úgyhogy mi is külön alszunk. Néha hiányzik az így kieső összebújás, de nem tudom feladni a pihentető éjszakai alvásaimat (már próbáltam "visszaköltözni" mellé). Drukkolok, hogy ti is találjatok olyan megoldást, ami mindkettőtöknek kényelmes! :)
VálaszTörlés