Tök idegesítő állandóan ismételgetni magam. Főleg olyanoknak, akikkel találkoztam mondjuk 2 hete is. Most pont abban a szakaszban vagyok, hogy letudtam az összes második trimeszteri vizsgálatot és egész hosszú ideig nincs teendő. És véletlenül pont azok vannak leginkább rápörögve az orvosi időpontjaimra, ahol épp szintén van kismama csak kicsit előttem járnak. Emiatt is bosszantó, hogy nem igaz, hogy nem képesek emlékezni az eseménytelen ajándék részére a várandósságnak. Most már pont kezd látszani (bár azt hiszem nem eléggé, a múlt heti lagzin még rácsodálkoztak az emberek, hogy miért nem iszom alkoholt, volt aki kicsit spiccesen még kínálgatta is újra és újra), de még épp nincs túl nagy hasam, ami zavarna a mindennapi tevékenységekben. Mostanra elveszítettem az időérzékemet, se a dátumot, sem a terhességi heteim számát nem tudom, a napokat is csak abból, hogy Gy. megy-e dolgozni, vagy sem.
Ami zavar még, hogy mindenki kérdezgeti, hogy érzem-e már a baba mozgását. És hát ez eleve olyan kérdés, hogy nyomogatják a gombjaimat vele, mert amúgyis többet szorongok ezen, mint kellene. Nem baszki, csomószor nem érzem, még eleve pici a baba és a méhlepényem olyan helyen tapadt, szerintem elég nyugodt is, valószínűleg némi lustaságot is örökölt mindkettőnktől és különben is ritkán és nagyon kevés cukrosat eszem. De le lehet nyugodni a picsbe, van szívhang, időnként, amikor már kezelhetetlen az aggodalmam, meghallgatom. Jár neki a magánélet, nem akarom állandóan macerálni.
Engem azelőtt faggattak ezzel a baba mozgásával állandóan, amikor még nem éreztem egyáltalán. És mindenki ilyen "én ennyi hetesen már éreztem, sőt.." típusú megjegyzéseket tett, amiken nagyon szorongtam és persze megijedtem, hogy velem és a babámmal biztos valami baj van.. De persze semmi nem volt, rövidesen éreztem a mozgását. És egyébként ő sem volt a legaktívabb baba.
VálaszTörlésÖrülök, hogy jól vagytok! 💛
Csak érted, pont azok támasztanak felém ilyen elvárást, akik előtte fél órán át rámzúdítva akadtak ki az anyatársaik ítélkezése miatt…
Törlés