Kezdek mentálisan belefáradni ebbe az extrém meleg hőmérsékletbe. Nem bírom, hogy szeptember 5-én délután 4-kor 30+ fok van és baszatni kell a klímát ezerrel, hogy megmaradjak a szobában.
Amúgy lassacskán kezd bennem is tudatosulni, hogy egy kibaszott hős vagyok, hogy így megállom és tartom a gdm diétát. Pár hete Gy. apukája szólt rá a fiára, hogy igenis legyen büszke rám emiatt, és most elkezdett ez visszhangzani a fejemben. Mert igen, nem könnyű, de megteszem magamért, magunkért, még akkor is ha ez heti 3x akár sírásig is fajul részemről a nehezebb napokon. De tegnap kiderült, hogy nagyonis megéri, a ciklus alapján számított kor és a biometriai adatok között csak 1 nap eltérés van (a második trimeszteri genetikai uh-n 2-3 nap volt, de arra is azt mondták, teljesen normális, nem változtattak a dátumon). Az, hogy ennyire szigorú vagyok magammal, talán még hátha azt is eredményezi majd, nem nem szedek magamra már nagyon sokkal többet (megállunk Vágó Úr). Azért 20-30 kg-ból lényegesen több marad az emberen, mintha csak egy tizes szalad fel.
Az evés mellett (amúgy a savam elmúlt az omeprazoltól) most épp szerencsére csak annyi kínom van, hogy hiába úszik a teljes testem az uriage stria olajában, rettenetesen fáj a hasamon a bőr, úgy szétszakadt. Tudom, kollagént is kellett volna szedni, de ezektől az italporoktól mind rosszul vagyok, tablettásan meg egyáltalán nem hatékony. Meg amúgy ez a genetikám, hajlamos vagyok rá, már tiniként, ahogy hirtelen nyúltam, tele voltam csíkokkal, mint egy zebra. Ha van valakinek tippje, mit kenjek magamra, ne habozzon elárulni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése