Szóval azért mindennek van határa. Elegem van. Egész héten erre készülök, kitalálom, mit együnk, bevásárlok hozzá. Erre szokás szerint hozná a saját kis kajáját. Mint mindig. Nem speciális diéta miatt.
“Jószándékból”.
Bele sem gondol szerintem, hogy én szeretek vendéget várni, megvendégelni a családot, imádok a konyhában tevékenykedni. Lehet, hogy magából indul ki, neki ez sokszor stressz a megfelelési kényszere és people pleasersége miatt. Nem tudom. Abban az egyben biztos vagyok, hogy ez nekem iszonyú rosszul esik. Főleg, hogy egész héten itthon vagyok magányomban és végre valami esemény történne. De valahol szerintem ez kicsit a kontrollról is szól.
Ezzel a témával nekem is kellett pár kört futnom (a családommal). Nálunk működött az, hogy megkértem őket / rájuk szóltam, hogy ne hozzanak kaját, ha meghívom őket vendégségbe, most már nem is kell külön kérni. Persze nem ismerem az illetőt, akiről szó van, de simán lehet, hogy tényleg csak abból indul ki, hogy neki teher a főzés, ha hozzá érkeznek vendégek, és nem szeretné benned is ezt az érzést kelteni. :)
VálaszTörlésEgészen biztos, hogy teher neki. Azért az nagyon fárasztó tud lenni, hogy mindenkinek a kedvére akar tenni és egy szimpla vasárnapi főzésnek is nagyobb feneket kerít, mint amit én a családomban karácsony-húsvét környékén megszoktam(pedig eléggé vallásos a családom, és ezeknek az ünnepeknek a jelentősége megmutatkozik ételek szintjén is). Mondjuk az is tény, hogy többnyire egyedül kell megszakadnia (időnként viccesen azt mondja, hogy neki igazából 3 gyereke van, a két fia meg a férje. Tényleg nem akar teher lenni másnak, el tudom képzelni mert amúgy nagyon empatikus.
TörlésA másik pedig az, hogy tényleg nehezen szakad el az ízlésvilágától és nehezen kóstol új ételeket, eltérőeket a megszokottól (még akkor is, ha általa is teljesen ismert alapanyagok, alapanyagkombinációk kerülnek a tányérjára kicsit más formában). Így értettem a kontrollt.