Soha korábban nem volt még ilyen nehéz januárom. Sosem értettem azokat, akik szerint az év első hónapja szürke, nyomasztó és lehangoló, nem tudtam azonosulni a depresszív téli időjárást utálókkal. Most viszont a négy fal közé ragadtunk a kisbabámmal egy bő két hétre az utóbbi évekhez képest extrémnek számító hideg (10-15 évvel ezelőtt még biztosan nem mondtam volna ezt, még kamaszként is ezek voltak az átlagos telek) és a járhatatlan utak miatt, és ez testileg, lelkileg és mentálisan is megnyomorított. Úgyhogy hiába van még hátra 3 nap, én most elköszönök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése