Októberi összegző

 Ez a hónap igencsak eseménydúsra sikeredett.

Egyetem 

Minden hétre jutott legalább egy, de inkább több zárthelyi, rengeteg órám volt. Lemaradtam a tanulással, ahogy egyre fogytak ki az energiaraktáraim, csökkent a lelkesedésem is. Volt masszív két hét, amikor ellazáskodtam, szerintem a ciklusom és a hormonszintjeim ingadozása is betett. Már újra lendületben vagyok, most tanulgatom elengedni a teljesség igényét, hogy ne akarjam tökéletesen bepótolni, ami elmaradt. Szükségem lett volna egy ősziszünetre, de nem bánom, mert úgyis végig kellett volna tanulnom, így legalább valamennyire megtanították és egy fokkal kevésbé önálló feladat kihámozni az összefüggéseket.

Az életem, itthoni dolgok, háztartás 

    A sulival kapcsolatos hanyagságom, nem hozta magával a lakás csili-viliségét és a mintaháziasszonyságomat sem, de cserébe hozzájárult, hogy még inkább elhagyjam magam. Felülkerekedett rajtam a sok teendő, képtelen voltam tartani az iramot. Szerintem ma először pillantottam meg a szennyeskosár alját, hetek óta, eddig tűzoltás jelleggel csak a legszükségesebbet, amiből már egyetlen tiszta darab sem maradt. Főzni egyáltalán nem főztem, ezen a héten már összeforraltam egy paradicsomkonzervet tejszínnel és fűszerekkel, eddig terjedt ki most a főzőtudományom megvillantása. Talán egyszer, ha sütöttem, múlt hétvégén a családnak, mindjárt kettőt is: mézeskrémest és pogácsát (mertem volna mást, visszaküldenek pöstre). Lassan feltámadok és kezembe veszem az irányítást magam alá gyűrve a fejetlenséget és zűrzavart, ami vállalhatatlanná harapódzott. 

    Énidőből nem sok jutott szintén, egy időfaló manó bezabálta mindenemet. Nem tudom hova tűnt el minden, mert eddig látszólag a mulasztásaim listájának növelésén kívül nem sokat tettem bármiért is. A szemeszterközepi válság, a fásultsággal és enerváltsággal járó motivációvesztésem sokminden téren ellehetetlenítette a ténykedésem. Persze, kereshetem a kifogásokat, de ez van, igyekszem nem utálni magam, hogy időnként gyenge vagyok és merek is az lenni. Kompenzálásképp vettem könyveket, élvezem is a z önajándékozás áldásos hatásainak gyümölcsét.

Család

    Minden csak most kezdődik el igazán. Gy-vel elköteleződtünk egymás mellett, hogy még komolyabban vesszük a kapcsolatunkat, haladva egy újabb fordulópont felé. Tudjuk mit szeretnénk, hová megyünk, rajtunk és a Jóistenen áll, mivé fejlődünk. Igyekszünk a Szeretetből táplálkozni. Emellett fontos tudatosítani magunkban azt is, hogy sosem lesz olyan, hogy ideális, valami mindig lesz, ami megnehezíti, de ezzel megszilárdítja a bizalmunkat egymásban.

    Édesanyával a kapcsolatunk sokat javult. Visszatekintve az elmúlt 4 évre, mióta eljöttem, alapjaiban változott meg a hozzá való viszonyulásom. Az idő múlásával jelentősen leredukálódott a kilengéseink száma. Többször is főzött rám, kértem és ő a tőle telhető túlcsorduló anyai szeretetével elkészítette a lehető legfinomabb ételeket, amit egy ember kívánhat: a nagybetűs Anya Főztje. Jut eszembe, múltok nagymamám is tiszta boldog volt, hogy készíthetett nekem, hogy fontos és nélkülözhetetlen tagja az életemnek.

    Voltam otthon is. Tanulni ugyan kellett, de emellé befért néhány program is. Például jártuk az erdőt, este ihattunk csodafinom Zöld Olivért, ami nincs is minden évben és amúgyis a kedvenc borom a virágos ízével. Az unokatesóim nőnek, alig tudom követni. Coconut már jár, pedig csak most született, a nagyok pedig szélsebesen közelednek a kamaszkor felé. Bolka a maga 11 évével dacossága ellenére nagyon értelmes, ha olyanja van, jókat lehet vele beszélgetni mindenféléről, mély témákról, de ugyanannyira érdekli még az állatvilág, mint amihez óvódás kora óta hozzá vagyunk szokva. De ha olyanja van, akkor köszöni szépen tojik bele a világba, őt aztán ne akarja senki kirobbantani a saját univerzumából, köszöni ott jól van. Lolka focirajongása továbbra is rendületlen, szeretem a bátor, őszinte és nyílt megszólalásait, őt még nem rontotta el az illedelmes megfelelési kényszer, bármit, de tényleg bármit szóvátesz és megkérdez. Nagyim jól van, vidáman parancsolgat, igyekszik a maga módján bár segítséggel, de a családtól függetlenül mozogni, de már nem vágyik vissza a munkába (5 éve ment nyugdíjba, hosszú volt az út idáig, büszke vagyok rá, hogy megbékél lassacskán).

Barátok

    Őszintén semmi kedvem nincs az emberekhez (ezt most is így érzem). Hálás vagyok a barátaimért, hogy minden hétre jutott velük is program. Amit külön kiemelnék, hogy a kedvtelenségem ellenére egy találkozót sem mondtam le, mert könnyebb lett volna otthon begubózni, sorozatozni vagy olvasni. 

    Mostanság idegesít mindenki. Zavar, hogy másoktól függök, hogy nem csinálhatok mindent akkor, amikor a saját időmben vagyok. Remete lettem? Ijesztő számomra, hogy ennyire vágyom a magányra, hogy ennyire szűkek a saját határaim, amin még Gy-t is nehézkesen engedem be.

Felfedezések

• Millenáris Széllkapu: egymás után kétszer is voltam. Ajánlom mindenkinek, még amíg nem vandálkodták szét. Szép kis park, könnyen megközelíthető és a függőkerten keresztül át lehet sétálni az igazi Millenáris területére, amit mintha szintén felújítottak volna, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos.
• By Beans Coffee: Nem csak ínyenceknek. Minimalista stílus, hangulatos kis kávézó, és a kávé nagyon finom. Érdekessége, hogy a tulaj saját, costa rica-i kávéültetvényéről származó kávészemeket az általuk név szerint, személyesen is ismert pörkölőmester küldi Göteborgból. Igazi kézműves termék, a multicégek világában mégjobban felértékelődik a visszakövethetőség és a személyhez való köthetőség jelentősége. Ahogy ott egy keddi reggel kómásan kortyolgattuk a feketét, egyszer csak Gy. megbökött, hogy ott a tulaj, egy tök átlagos üzletembernek tűnt, akinek a hobbija az extrémsportok kipróbálásnak halmozása. Ott cimbizett, közvetlenül dumálgatott valami fickóval, talán a haverja lehetett, nem tudom.
• Sirius Teaház: Végre! Már mióta várok erre a pillanatra, hogy elmondhassam magamról, voltam a a titkos helyen, már egyedül is megtalálom. Évek óta hallgatom, hogy milyen mesés hely. Már többször nekifutottunk a megkeresésének, persze eddig nem találtuk, jól álcázza magát.
• A nőgyógyászati vizsgálat nem is fájdalmas, egyáltalán nem volt kellemetlen. Most voltam először (tudoooom, shame on me, illet volna már jóideje, de hát nem volt panaszom (mondjuk most sem) így nem volt sürgető rászánni magam), és már úgy gondolom, kár volt ezt idáig halogatni.
• INIGO imaest, csütörtök esti zenés szentségimádás: az újdonság erejével hatott mindkettő, ha tehetem megyek, jólesik kicsit kizökkenni a rohanásból és jelen lenni. Az imaestek pedig pótolják a hittanórákat.
• ARC kiállítás: idén néztük meg először, a továbbiakban szerintem lelkes látogatói leszünk
• Donna Mamma Pizza Napoletana: nem gyakran rendelünk pizzát, de amikor igen, akkor viszont csakis a legjobbat. Nincs törzshelyünk, pizzériaszédelgők vagyunk. A margherita itt is zseniális. (Kb. csak azt eszem, ha jó a pizza, akkor az "üres, feltét nélküli" is teljes élményt nyújt.)

Programok

• Word Press Photo kiállítás: miután már nem olvastam a képek leírásait, egészen élveztem, volt néhány kép, ami kifejezetten megragadt az emlékezetemben, annyira tetszett
• ARC
• ebéd a Stexben Édesanyával ezt muszáj idevésnem, olyan finom volt a mustáros hátszíncsíkok vajas, zsályás tagliatelle-vel (azóta, ha jól láttam, lekerült az étlapról, sad story)