Minél tovább húzom, annál nehezebben veszem rá magam a blogolásra. Borzasztó nehezen adaptálódtam ahhoz, hogy sokkal kevesebb időm van elmélyedni a gondolataimban, mióta egy évvel ezelőtt Gy. ideköltözött. Konkrétan kongott az ürességtől a kézzel írott naplóm is.
Írhatnék hosszú beszámolót az elmúlt időszakról, hogy végül sikerült a szigorlat, milyen volt a gyakorlat és bosszankodhatnék azon, hogy a fotós még mindog nem küldte el a képeinket (esküvő szept.17-én volt, fotózás okt. 16-án......). Mégis inkább amellett döntöttem, hogy a jelenben maradok. (Hogy a csudába tudom visszakapcsolni az írásjel után automatikus nagxbetűt androidon?)
Lassan visszatalálok magamhoz, megszokjuk egymás állandó jelenlétét és a közös szokásaink kialakítása mellett jut idő az eddig megszokott tevékenységeinkre is.
Engem azért érdekelne bővebben is, hogy vagy, milyen az új életed. :)
VálaszTörlésGratulálok az esküvőhöz, sok boldogságot így utólag is. Én benézek, hogy mi van veled és csalódott voltam, hogy nincs életjel, de gondolom a sok intézkedés, szervezkedés miatt (is). Remélem most már többször fogsz írni :)
VálaszTörlésDe örülök, hogy jelentkeztél :) <3 Gratula a zesküvőhöz! Én is örömmel olvasom, ha mesélsz.
VálaszTörlés