Amikor nem vagy éhes de a kis hang a fejedben azt mondja egyél még, attól minden jobb lesz.
Amikor valami szomorúság ér, eszem (pedig otthon nem volt jellemző ez aminta sem, hogy gyere inkább egyél és ne sírj), ha boldog vagyok eszem (és az étellel való jutalmazás sem).
Ha unatokzom, eszem.
Ha szomjas vagyok eszem.
Folyamatos zabálás, ami szüntelen bűntudattal jár, mégsem bírom abbahagyni.
Arra már rájöttem,
- ha elhatározom, hogy böjtölök, egész napos habzsolás veszi kezdetét.
- ha tiltólistát szabok meg magamnak, biztosan azokat fogom kívánni a legjobban.
- ha kímélő ételeket írok elő magamnak, egészen biztosan junk food lesz az egész napi menü.
Az biztos, hogy az étellel való kapcsolatom bőven túl van az egészséges kategórián.
Hiába tudom az agyammal, hogy a tápanyag csupán energiaforrás.
Tudom, mi a rossz, és van, hogy ezzel akarom büntetni magam és a világot, hogy halálba zabálom magam.
Sokszor teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ártok magamnak.
Van, hogy pont ezért eszem, károsítani akarom magam.
Az összes gondolatom az étkezések körül forog. Mikor lehet enni, mit eszünk, belefér-e az étrendembe, ha nem akkor végre szabadon garázdálkodhatok, csalhatok.
Ha egyszer elbotlok aznap, onnantól már mindegy, nem találok vissza az egyensúlyhoz.
Selye János - kedvenc stresszkutatóm - írta valamelyik könyvében, hogy 3 mozgásforma oldja a legjobban a stresszt: az ütés, a rúgás és a nyelés.
VálaszTörlésValószínűleg ehhez minta sem kellett, hogy ezt válaszd, és szépen le is írod, hogy amint korlátokat állítasz magadnak, azonnal az evésben jelenik meg - amiből nekem az jön le, hogy a korlátoktól valószínűleg stresszelsz.
Csak egy ötlet: keress egy sportot, ami üt vagy rúg (pl kick box - tudom, nem túl nőies), és próbáld ki, hogy akkor is fennáll e ez a probléma. Sanszos, hogy segíteni fog a túlevésen. (jó, a bevitt minőségű kaján talán nem fog :))
Póbáltam azért érzékeltetni, hogy itt nem egyszerű stresszevésről van szó szerintem. De ebben igazad lehet, hogy a korlátok nyomasztanak. Többen is visszajelezték felém (személyesen és itt a blogon is), hogy túl szigorú vagyok magammal, ami extra terhet rak rám.
TörlésÖrülök, hogy örömet okozhattam a belinkeléssel :)
Jaaa, és amúgy engem még soha senki nem linkelt be a saját blogján, hát úristen, ez milyen megtisztelő! :)) <3
VálaszTörlés