Ahhoz képest, mennyire nem akartam menni, maradtam volna pár napot. Abszolút semmi kedvem nem volt kiszakadni a tanulásból, most mégis azt érzem, sokkal kevesebb lennék, enélkül a megtapasztalás nélkül. Sőt, mondjuk ki, sikerélményem volt és örülök, hogy segíthettem pár napot.
Történt ugyanis, hogy múlt héten felhívott a kormányhivatal, hogy legyek szíves ezen a héten a győri oltóponton dolgozni. Az időpont abszolút alkalmatlan, félév vége van, kezdődik a vizsgaidőszak, de beletörődtem, ha menni kell, hát megyek. Felkészültem, mintha táborba mennék, a ruhákon és a munkaruhán kívül hálózsákot, bögrét, tálkát, bicskát, kanalat, instant kávét és wc papírt is csomagoltam, Gy. röhögött, hogy fölösleges. Jelzem, mindent használtam, néhány utcai ruha jött haza tisztán, ezeken kívül szükség volt mindenre, amit vittem. A szállás so-so volt, egy munkásszálló, amit egy 10 emeletes panelben működtetnek 2-3-4 ágyas szobákkal. Koszos volt és felszereletlen, de feltaláltam magamat, egyik nap még egy mirelit pizzát is megsütöttem. Egy jó alapos domestosozás határozottan növelte a komfortérzetemet.
A munkába első reggel nehezen szoktam bele, aznapra sok és nehéz feladat volt. Tudtátok, hogy az oltások előkészítése mennyi munka? Van, amit csak fel kell szívni, van amit hígítani is kell, olyan is, aminek az ampulláit időnként a kezünk melegével kellett felolvasztani. Különösen problémás, ha nincs túl sok rátöltés pluszban és csontszárazra ki kell takarítani az ampulláját. Persze figyelni kell arra is, hogy buborékmentes legyen, részben a megfelelő adagolás miatt, de kevésbé fáj, ha nincs benne levegő. Az kifejezetten jó volt, hogy beszélgethettünk klinikán dolgozókkal, és a szakma ezen részébe is kicsit betekintést nyerhettünk, a képzésünk során ezen van a legkisebb hangsúly.
Nem mondom, hogy 4 hónap után is ilyen lelkes lennék, de ha nem kellene vizsgázni, meg ilyenek, akkor egy-két hetet még szívesen bevállalnék.
Ebből kifolyólag se a tanulással se a bloggal nem tudtam foglalkozni, szóval a címváltozás időpontja máskorra módosul. Nem tudom mikor, most más a prioritás.
Szia, Angliaban elunk, van egy orvostanhallgato lanyom. Dobbenten olvastam most nalad, hogy egyetemistakat koteleznek(!!!) arra, hogy covid korhazakban dolgozzanak. Milyen szakos vagy? Mert tejfolarulasbol nem jottem ra. A lany aki mar itt szuletett es nott fel angol apjaval hihetetlenul merges lett a nevetekben.
VálaszTörlésGyógyszerésznek tanulok. Most nekünk legalább tényleg azt kellett csinálni, amit itt ezen az oltóponton főleg a klinikai gyógyszerészek csináltak, olyan szempontból jó volt. De tényleg sokan azért választottuk ezt a szakot, mert érdekelt az egészségügy de lelkileg és semmilyen más szempontból nem bírnánk az orvosit, és így is van aki covidosztályra, ne adj isten covid intenzívre is kerül.....
TörlésKoszi, mindenre gondoltam, de gyogyszereszre nem. A lanyom akit fent is emlitettem, s rettento nagyot haborgott orvosira jar. Az nem fert a fejebe, hogy lehet ugy diakokat kezelni mint katonakat. Erdekes latni mennyivel mas is o mar. Nalunk (UK) is nagyon sok onkentes olt, az elet minden teruleterol jottek. Pl Hugh Bonneville (Downton Abbey fame)egy londoni vakcina allomason nyomja a shifteket. Egeszsegugyes diakokat viszont fizetnek, jo kis diakmunka lett nekik. Ami meg erdekes, hogy nemhogy Covid osztalyra nem kuldtek oket, de meg gyakorlatuk is csak zoom-on volt, heti egy napot nyomtak egy szinten zoom-on konzultalo haziorvossal. Korhaz kozeleben nem jartak egesz evben.
VálaszTörlés