hajnal

 

Napfelkelte a kilencedikről

A bioritmusom teljes mértékben átállt erre az 5 órai kelésre. Világosban aludtam el és már világosodott, amikor felébredtem. Nem baj, most még nincs 6 óra és megy a mosás (szigorúan 60 fokon, domestost hozzáadva, ezek a kórházi cuccaim), elolvastam a blogokat és egy kávé kíséretében jómagam is olvasnivalót termelek.

Ez a pár nap rávilágított arra, hogy kevesebb is elég, egyszerűsítsek a mindennapok rutinján. Amikor nem eldöntendő kérdés, mert nincs erre idő, hogy mit egyek, azt eszem, amit találok, ami van. Következtetés: az előző esti zabkása/weetabix túróval, gyümölccsel tökéletes reggeli, ami mellé félálomban a porkávét* is lehörpölöm. Nem kell annyi ételnek itthon lenni és a főzésre szánt időt és energiát át tudom csoportosítani. Ebédre tökéletesen megfelelt ott is, amit adtak, az első napi tökfözelék mennyiségben volt kevés, de ehető volt, újra elkezdek menüzni. Tanulság viszont az is, hogy vannak olyan szükségletteim, amit muszáj figyelembe vennem, mert ha nem teszem, hátráltatnak a munkában. 

*az utóbbi időben leszoktam róla, felhalmoztam a finom fajtából és idén nyáron lejár 2 üvegnyi is