Jártatok már úgy, hogy fizikailag rosszul lettetek attól, hogy más valamit milyen ésszerűtlenül és átgondolatlanul csinál meg? Amikor makacsul ragaszkodik ehhez a metódushoz, nem tudja senki meggyőzni és jobb belátásra bírni. Csak túl akar lenni rajta minél hamarabb, de abba nem gondol bele, hogy a következő hét hogy lesz.
Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, igyekszem nyitott lenni más gondolatmenetére es logikátlanságokon nem felhúzni magam, de tegnap ez nem sikerült. Eleve azt nem értem, hogy ha ott volt rá az egész őszi szünet, miért annak legutolsó napján, a vasárnapi egésznapos főzés közben kell kipakolni az egész konyhát? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogyha tudja, hogy egy adott időintervallumban fog jönni az asztalos az új konyhabútorral, akkor miért várja meg, amíg a teljesen fix időpont tisztázódik.
Tavaly én hétről hétre pakoltam össze a költözésre heti 40 óra munka mellett. Szépen lassan, nem kapkodva, átgondolva kerültek bele a dobozokba, bőröndökbe a már éppen nem szükséges dolgaink. De az egész azzal kezdődött, hogy előkészítettem a helyet a dobozoknak és nagy ikeás táskáknak a lakásban, hogy attól még élhető maradjon, hogy apránként gyűlnek a feliratozott dobozok. Nyilván, nem várom el senkitől, hogy ugyanígy vagy hasonlóan csinálja. Ott pattant el bennem az egész, amikor szólnom kellett, hogy talán ebéd előtt nem kéne a legbelső legalsó dobozba elsuvasztani a tányérokat, poharakat és evőeszközöket.
Hoooogy lehet valakinek ennyi esze 54 évesen? 😅
De most komolyan. Felirat és mindenfajta rendszer nélkül belebaszkurálni össze vissza dobozokba az összes konyhai kacatot, dekor giccset, 20 éve nem használt (eskü voltak olyan dolgok, amiket anno amikor beköltöztek, berakott a szekrény mélyére és ugyanonnan, ugyanúgy hajtogatva, egyszer sem használtan került most is a kupac tetejére a mindennapi használati tárgyakra rá). Keresni kellett utána a kukászsákot, a krumplinyomót és mindenki tök ideges volt, mire leültünk végre enni.
Arra már inkább nem is reagálok, hogy a karcos teflonokat, a rozsdás reszelőt miért nem hajítottuk ki, amikor ezeket már nem használja, vagy sajnálja elővenni az újat helyettük. A lelkem mélyén élő marie condo felsikított minden egyes pillanatában a pakolásnak. És persze emellett rettenetesen sajnálom, hogy ilyen önbecsapásban él szegény. Mert az egészből az önmagával való kritikus őszinteség* teljes hiánya jött le.
Végülis a saját életét nehezíti meg.
*jó, tudom én azt, hogy én meg a ló túloldala vagyok és nekem meg túl szigorú és hangos a belső kritikusom
Megértelek. Ilyen vagyok én is, inkább megtervezem, minthogy a végén idegbeteg legyek (meg más is!!!), mert el vagyok úszva, meg, jaj, nincs már időm rá. A nagymamám mindig azt mondta, amit ma megtehetsz, azt tedd is meg! Sajnos magával szúr ki az illető, de sajnos a környezetével is
VálaszTörlés😒
Mi csak ebedelni mentunk, de rajta kivul ketten elnek meg abban a hazban…
TörlésHát, mivel én teljesen szorongó alkat vagyok és nagyon nehéz nagy feladatoknak nekimennem, még az is ijesztő, hogy lépésekre bontsam és úgy csináljam, velem is előfordul, hogy csak a határidő szorongató közelsége billent át cselekvőképes állapotba, amikor viszont már nincs feltétlenül időm a legjobb döntésekre - szóval nem mindig azért csinálja így az ember, mert tök idióta, hanem mert a mentális állapotából ennyire futja.
VálaszTörlésNala szerintem nem errol van szo, neki ennyire futja… ettol fuggetlenul nagyon szeretjuk, csak nem az eszeert. A szorgalma legtobbszor peldaerteku es hatalmas szive van, emellett elkepeszto modon kepes a szavaival fejlodesre biztatni masokat.
TörlésDe ertem, amit irsz, ismerem a helyzetet es en is voltam mar ebben a vegletekig halogatasban szorongas miatt.
Huuuu de megertelek :) En is olyan vagyok mint te, megtervezem es szep lassan megvalositom. Pl nalunk festes volt. Ismerek olyan embertipust akit leirtal...maradjunk annyiban hogy van sok jo es szeretheto tulajdonsaga ezert nem kapok tole agybajt. Viszont ha barmiben segitseget ker legyen az kerti munkalatok, nagytakaritas, teli tuzelo behordasa en csak ugy megyek ha en vagyok a " fonok" :) Egyszer porul jartam na olyat soha tobbet. Az elfojtott idegeskedes, mereg, agyatlansagok fel napon at ....ugy felhuzott hogy miatta a kocsiba hazaig sirtam. :)
VálaszTörlésItt amugy az is volt a baj, hogy egyedul akart mindent megcsinalni, csak ahhoz kert segitseget, ami magasan volt vagy nagyon melyen az also szekreny legmelyen. De egyebkent hubelebalazs modjara allt neki, fejfajassal. Azt hiszem, amit igazan hianyoltunk mind, az az elorelatas.
TörlésEgyebkent, amikor o segit nekem, akkor az en rendszerem szerint es atgondoltan haladunk, csak nala pl szamolnom kell azzal, hogy elore fejben megtervezem a logikai sorrendet, mig azert van mas, aki neha besegit, akivel egyutt talaljuk ki a jatekszabalyokat.