2020. június 23., kedd

confessions No. 11 az arckönyvről

  • az utóbbi időben rengeteg ismeretlen ismerőst töröltem fbon. embereket, akikkel egy hetet egy helyen töltöttem el egy táborban azt hiszem 5 éve*, egy brazil papot**, volt tanáraimat*** és olyanokat, akikkel már köszönőviszonyban sem vagyunk****
  • kilájkoltam, kikövettem oldalakat, jútúbereket, akiknek hosszú ideje egy posztját, videóját sem néztem meg, csak átpörgettem vagy éppenséggel irritált, ahogy vagy amiről beszélnek


* akkor valahogy jó ötletnek tűnt, random mindenki jelölgetett mindenkit, meg azt gondoltuk vidékiként, jó lesz, ha van kit keresnünk, akik hasonló értékrendűek, amikor a fővárosba kerülünk egyetemre / dolgozni
** ő 4 éve ismerősöm, a bécsi vonaton (Krakkóból hazafelé jövet) haverkodtunk össze vele, a mi vagonunkban gyóntatott és a csapatához visszafelé tartva egy ébrenlévő fülkét látott, ami tele volt vidám emberekkel, ezért bekopogott (ez is külön sztori, most találtam képeket is erről a néhány napról)
***úgysem beszélünk, nem nézem, miket osztogatnak meg + ez úgyis csak a bolond tesitanárt jelenti, akitől a röpiszakkörös viselkedése miatt összeszorul a gyomrom (majd egyszer leírom talán)
**** hiába voltunk felsőben 4 évig osztálytársak, jártunk egy zenesuliba, egy suliba, énekeltünk egy kórusban stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése