még 3 hét

Ennyi időt töltök még itthon a  családommal. Már látszik a vége, talán pont ez hátráltat. Fejben kell helyreraknom magam és az itt és mosttal foglalkozni.

Őszintén? Borzalmasan nehéz volt nekem ez a néhány hónap. 

Mire hozzászoktam, addigra hazahozták nagynénémet is, akinek szintén alkalmazkodnia kellett a helyzethez, innen dolgozni és egészen másképp viselkedni, mintha tanszünetben lenne. Engem ő mindig borzalmasan idegesít, állandóan a nyakunkon lóg, napi kétszer jön járőrözni, mint egy házőrző kutya, belenéz a tűzhelyen lévő lábosokba, kopogás nélkül benyitogat a szobáinkba. 

Amikor épp nincs konkrét dolgom és világos határai vannak az ő itt tartózkodásának, addig néhány napig elviselhető ez a jelenség. Most viszont a helyzet alakítja az életét és amúgy sem az az előretervezős fajta, szóval eléggé elmosódó és homályos keretek között telik ez az időszak. Nem hajlandó azzal foglalkozni, mi lesz, nem akar szembenézni, még tagadásban él, meghát nem is szorul rá, valaki* mindig megoldja helyette az életét

Nem állapot, hosszútávon semmiképpen sem fönntartható, hogy másfél órát agonizáljak reggeli előtt, hogy mit egyek. Képtelen vagyok számon tartani, hogy az éj leple alatt** kit távolított el az élők sorából maffia. Kiszámíthatatlan teljesen, mi fogad reggel a konyhában. Lehet, hogy valakinek ez nem olyan őrült nagy baj és érthetetlen, hogy mi a fenét problémázom ezen ennyit, de nekem fontos. Az evés és a lelki folyamataim összefüggnek, valahol már túl van az egészséges kapcsolódáson, ezzel is tisztában vagyok.

Várom már, hogy a magam ura legyek és ne függjek semmilyen téren másoktól. Persze, ehhez jó lenne tudni, hogy pl Szeles mit tervez a nyárra, jó lenne néhány hetet lakótárs nélkül lenni.

A kiborulás határán vagyok, pihennem kell(ene) a vizsgák után, pillanatnyilag annyi a feladatom, hogy analitikát tanuljak. Nem az azutáni biokémián aggódni.

Ez megint egy nyafiposzt lett, nem tudok és nem is vagyok hajlandó itt cukormázba mártani a valóságot. Most így érzem magam.

Nem adhatom fel a célegyenesben.

*nagybátyám az értelmi szerző, de a gyakorlati megvalósítás és a konkrét problémák végül mindig anyára maradnak.

**öcsém baromi más ritmusban él, este 10-fél 11 körül vacsorázik