nem követem a híreket túlzottan.
tudatos döntés volt ez részemről. eleget szorongok amúgyis, nem kell a világ összes terhét a vállamon cipelnem.
mérföldkő volt az életemben, amikor le tudtam szoktatni magam a családtagjaim (főleg öcsém) tettein való aggódásról. felszabadító megkönnyebbülés, hogy ez sosem kellett volna, hogy engem lesúlyozzon.
nem látom értelmét új profilképet beállítani vagy a feedemben instán posztolni, nem gondolom, hogy segít.
nem hiszek abban, hogy valójában eljut azokhoz, akiknek kellene, cserébe nyomaszt minden olyan embert, akinek van némi beleérzőképessége. nem kell magamra vennem az egész világ összes bánatát és szomorúságát.
most ez a téma lett a divat, mindenki elmondja a véleményét. ugyanúgy, ahogy a víruspánik, a környezetvédelem, a melegek és megannyi más területtel kapcsolatban.
vállalom, hogy egyáltalán nem érzem feladatomnak a bánkódást egyik kérdéssel kapcsolatban sem. sem felvennem, sem cipelnem nem muszáj, nem kell, hogy az én jelenem legyen.
Akkor a való életben borzasztóan nyomasztó ember lennék neked, mert nekem nagyon extrém beleérzőképességem van. Pl. ezért nem eszem állatot/támogatom a lmbtq embereket.
VálaszTörlésHát ez van, különbözőek vagyunk. :) És mivel ilyen beleérzőképességem van, ezért megértelek téged is, hogy ebből nem kérsz. Van neked saját gondod elég. :(
Nem tudhatjuk, IRL valszleg ezt a gondolatomat nem is vallanám be szerintem.
TörlésMeg valahogy nem sikerült úgy átadnom a bennem kavargó gondolatokat, ahogy szerettem volna. Szóval nem arra akartam kilyukadni, hogy számomra az érzékeny emberek nyomasztóak, hanem inkább azon volt a hangsúly, hogy ezek a tények nyomasztanak engem jobban annál, mint amennyire ellenük képes vagyok bármit is tenni.
Szerintem ezek a tények mindenkinek nyomasztóak. Vannak emberek, akik valóban nyomasztóan adják elő, mi mindent kellene tenni globális szinten, de ha azt veszed, mindenki csak egyéni szinten tud tenni, ha akar. Felesleges szerintem azon stresszelni amin nem tudsz/akarsz változtatni. Amin meg tudsz és akarsz, arról meg érthető, ha nem akarod, hogy tolják az arcodba folyamatosan, hiszen már rajta vagy az ügyön.
TörlésÉs olyan fura, kicsit ellentmondásos olvasni téged, aki egyébként, ha nem figyelsz oda, akkor tök érzékeny vagy (egy csomó posztból ez jön le), mégis időnként azt mondod magadról, hogy érzéketlen vagy. Akárhogy is van, ha érzékeny vagy, és kell rád a páncél, tedd fel nyugodtan. De akik sokáig hordták azt mondják, hogy abban nehéz mozogni...
Ez utóbbira csak annyit reflektálnék, hogy nem könnyít a páncél elhagyásán a tény, hogy azonosultam azzal a szereppel, amit a környezetem vissszatükröz. Megszámlálhatatlanul sokszor vágták már a fejemhez, hogy érzéketlen, arrogáns bunkó vagyok, olyanok is, akiknek a véleménye nem kellene, hogy számítson, mégis az ismétlés a tudás anyja.
TörlésVágyom arra, hogy ne korlátozzon a saját védőpajzsom, de hosszú évek falépítését csak hosszú évek tudatos munkájával tudom lebontani. Lassan haladok, de ez az én saját tempóm.
Az ellentmondásos kettősség pedig egy olyan jellemhibám, ami estén keresem, hogy hol tudnám ezt a tulajdonságomat a java rá fordítani. Hiszem, hogy vannak előnyei ennek is, csak még nem találtam meg őket. :)
Nem könnyű megtanulni azt, hogyan mérjük magunkat a saját elvárásaink szerint, és ne mások visszajelzései alapján. Főleg ebben a világban ahol minden felületen tolják az arcodba, hogy mások bezzeg tökéletesek.
TörlésLegyél nyugodtan bunkó mások szerint, ha közben úgy érzed, ez csak őszinteség. Évekig kaptam ezt én is, hogy bunkó vagyok, nem is maradt sok ember körülöttem, de akik mégis, azoknak ugyanez volt az alapelve: maradjunk őszinték egymással.
Az ellentmondás sem jellemhiba szerintem, ne legyél ilyen szigorú magadhoz. Nem vagy egyedül ezzel a páncél dologgal, és nyilván fejlődsz, hiszen ha csak élnél bele a nagyvilágba, nem is vennéd észre ezeket. Megy ez neked, menni is fog, csak olyan emberekre nézz mindig, akik inspirálnak, támogatnak.
Nekem időnként ezzel vannak vívódásaim a saját blogomban, hogy nem okozok e kárt azzal, hogy mindig a jó dolgokról írok, de hát nem tudom erre a választ, így egyre kevesebbet írok...
Akkor, azt és úgy írj a blogodban, ahogy neked jólesik. Nem gondolom, hogy feszélyeznie kellene téged annak, hogy kiből mit vált ki. Nem vagy felelős mások érzelmeiért. Sokan szeretjük a blogodat. Szerintem akiben kárt okoznak az örömeid, az életed boldog pillanatai, annak önmagával van baja, de semmiképpen sem a te hibád. Jó a boldogságról is olvasni, de szerintem írsz rossz(abb) témákról is, legalábbis nekem eddig úgy tűnt.
Törlés