Annyi tervem volt a hétre, egy részük meg is valósult, a többit viszont halogatom. Kupi van az íróasztalomon, mindent csak odahánytam és nincs kedvem elpakolni, mert a dolgoknak a helyén is kupi van. Naszóval értitek. Nincs kedvem semmihez, mert nem bírok nekiállni rendet rakni. Kifogáshegyek tornyosulnak fölém.

A bujo-záshoz, körömlakkozáshoz kell az asztal, a szilárd, stabil felület és rendes lámpás megvilágítás. Eddig rohangásztam a városban, bevásárlás, céltalan lófrálás, családlátogatás, piacozás és az általam generált indokolatlan időtöltések, pénzszórások listájának végrehajtása. (Jó, a szilikonos zuhanykabinlehúzó szükséges volt, 4 év után rájöttem, milyen hasznos kis találmány, rengeteg vízkővakerászástól kíméli meg az embert.)

Ma van az első nap, hogy ki sem mozdultam, konkrétan még mindig pizsiben ülök. Olvastam, ettem, kiteregettem, elmosogattam, de ezen kívül egy fia mozdulatot nem tettem meg.