Ahogy azt sejteni lehetett, nálunk nem sok minden változott. Az előadások csak online mennek, de pont hétvégén határoztam el magam az itthonmaradásra, bár azért vírusterjedésileg nem sok különbség van aközött, hogy itthon ülök egyedül vagy 2-5 fő lézeng az alapból 150-160 fős előadóban (csökkentett ülőhelyekkel max. 50 körüli hallgató vehetett volna részt jelenléti előadáson). A gyakorlatok tovább folytatódnak személyes részvétellel, ahogy eddig is, szám szerint egy darab lesz, ami tényleg minden héten offline megtartásra kerül. Igyekeznek azért óvatosak lenni, ügyesen szervezni, hogy így is csökkentsük a szükséges találkozások számát.

Nem lepődtem meg egyáltalán az intézkedéseken és a kivételezésen sem. Azt gondolom, hogy egyáltalán nem baj, ha már a képzés során megtanuljuk kezelni az ilyen helyzeteket, bármi is van, hiába küldenek haza mindenkit, az egészségügy nem áll meg. Mint leendő egészségügyisnek ideje felvértezni magunkat, nem tehetjük meg, hogy otthon tövigrágva a körmeinket reszketve szorongunk a borzalmas híreket. Nincs idő pánikolni, cselekedni kell. Igen, másnak más nehézsége van azzal, hogy otthon ül, de nekem ebben a jelenben kell helytállnom, abban a jelenben, ahol a valóság az órára járás, akár tetszik akár nem, hiába lázadoznak a társaim. Engem személyesen nem érint rosszul, kinevettek, amikor mondtam, hogy szerintem ránk nem fog vonatkozni teljesen a hétfőn bejelentett online oktatás és őszintén megőrülnék a négy fal között a szobámban februárig.

Néhány oktatótól hallottam, hogy szembemegy ez a mentalitás a kormányrendelettel. Hát tessék kérem elolvasni, ott áll világosan a közlönyben, hogy bizonyos esetekben a rektor kérvényezheti a felmentést, miért ne élne vele? 

Egy téren viszont nagyon elgondolkoztam. Elvileg szabad lenne szentmisére járnom továbbra is, és nem tudom, hogy a lelkiismeretem, vagy a könnyebbik utat kereső gonosz súgja azt, hogy ne menjek. Végülis a reális érveim közé tartozik az, hogy mivel muszáj bejárnom az egyetemre, ezért valahonnan máshonnan kell lecsippentenem, hogy nyugodt legyek a szociális távolságtartás ügyében. Közben felmerül bennem az is, hogy mi van, ha ez a saját kényelmemről szól, egyszerűbb ilyen kifogással lemondanom róla. Viaskodok önmagammal és a belső világommal ez ügyben.