Már tényleg csak annyi a dolgunk, hogy várunk és közben eljárok a vizsgálatokra. Egész nap aludnék és ennék, nem tudom mennyire szabad bedőlni a testem jelzéseinek, résen kell lennem, hogy valóban éhes vagyok-e. Nem most szeretnék elszállni a kilókkal, közben pedig az is van, hogy a vérvételem most egész jó is lett, emiatt nem csak a görcsös odafigyelés múlt el, hanem féligmeddig elengedtem ezt a diétázósdit, amit nagyon nem kéne. Pontosan tudom, hogy a saját dolgomat nehezítem meg, ha engedek a gyeplőn, a menstruációim is könnyebben elviselhetőek és kevésbé fájdalmasak voltak, amikor relatív tisztán ettem. Most tudom, hogy aláeszem a fehérjét és a zöldségeket és nyilván nem lakok jól a 160 gramm szénhidráttal így, de őszintén, belefáradtam és meguntam, nehéz kitartónak maradnom, amikor kb. 10 étel közül választhatnék, ami minden szempontból jó a testemnek. Úgy ennék már egy zabkását normál tejjel és mézzel vagy egy májkrémes (fehér!) kiflit, esetleg koktélparadicsomot a reggeli tükörtojáshoz, brie sajtot pink lady almával (mert most a granny smithen kívül semmilyen más almafajtát nem visel el a cukrom), vagy egy kis kéksajtos gnocchit.
Amúgy egyelőre nincsenek jóslóim (de majd az nst megmondja), én még nagyon nem érzem, hogy jönni akarna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése