Én erre nem állok készen. Magamért sem tudok kiállni, hogyan tudnám megvédeni egy másik kis emberi lény érdekeit.
Eddig magabiztos lazasággal álltam hozzá, hogy lesz, ami lesz. De ahogy közeledünk, nő bennem a zsigeri tiltakozás mindenféle beavatkozással szemben. Leginkább az a bajom, hogy nem feltétlenül az egyéni mérlegelés számít, hanem a félelem vezérelte szokásrendszer. Szeretnék én együttműködő lenni, gondolatban mégis csak a wcs van a lelki szemeim előtt, belenyúlnának a folyamat legelején a kockázatoktól tartva és sürgetnének, emiatt nem haladnék az általuk diktált ütemben, ami újabb beavatkozást igényelne. A folyamatábra vége egy nagy hasi műtét, ezzel kapcsolatban vannak aggodalmaim. Mert nagy valószínűséggel ha hagynak, akkor elkerülhető.
Hello, kognitív torzításaim és negatív automatikus gondolataim!
Érzem, hogy ezek a kimondott és magam előtt tagadott dolgok húznak le, közben rettegek, hogy egyrészt ebből mindent megkap a kisbabám is, másrészt olyan elakadások, amik miatt bevonzom a lehető legrosszabb forgatókönyvet önbeteljesítő jóslatként.
en is nagyon izgultam, hogy ne legyen inditas, megertelek. probalj ne kognitiv, hanem intuitiv szinten kapcsolodni magadhoz, pl vizualizalas, esetleg hatha segit monoton, meditativ zene hallgatasa, a szulesnel is a paraszimpatikus aktivitashoz jo hozzaferni, de hat ezt tudod. beszeld meg a babaddal, hogy mi miatt aggodsz - ez tok weirdnek hangzik, de segithet. aterzem es szoritok!❤️
VálaszTörlésSokat beszélgetünk vele, jó kérdés, hogy mennyire lesz szófogadó. El is felejtettem, mennyi relax technikát tanultam, köszi, hogy emlékeztetsz, elkezdem elővenni ezeket, aztán lássuk, melyik segít.
TörlésMindenképp, a légzögyakorlatok tényleg segitenek, és beszélj vele folyamatosan. Nem tudom, van-e, aki valóban késznek érzi magát egy kisbaba születésekor :) Ha ez segít, a beavatkozás esetleges következményei ellen is lehet tenni sokmindent manapság. És persze, hogy szófogadó, ha nem azt csinálja, amire kéred, annak más oka van, lesz késöbb is :) Jó lesz minden!
TörlésGondolj arra, hogy (nagyon bízom benne) minden a te, és a kisbabád egészsége, jólléte érdekében fog történni, remélem, csak akkor avatkoznak majd be, ha az feltétlenül szükséges.
VálaszTörlésEngem már marhára nem érdekel, hogy a lányomat kikapták belőlem (a köldökzsinór még a derekán is rajta volt), ha ezt kellet tenni, akkor ezt kellett tenni. (Ne haragudj, nem akartam okoskodni)
Minden rendben lesz!!!! 🙂
Ági
Azzal semmi bajom, hogyha életmentő a császár vagy bármilyen beavatkozás, ezzel teljesen együtt tudok élni és el tudom fogadni. Azzal van a bajom, hogyha az egyedüli ok a magas rizikó, és kérdés nélkül belenyúlnak megszokásból, annak ellenére, hogy mind a ketten jól vagyunk. Ha van mögötte ok (rossz ctg, rossz áramlás, meszes méhlepény, körbetekeredett/ becsomósodott köldökzsinór), abszolút nincs ellenemre.
TörlésDrukkolok én is, hogy minden úgy legyen, ahogy neked, nektek a legjobb! (Nekem az első szülésem 22 óra után lett császár - nem rendeződtek a fájásaim semmitől sem. A második tervezett császár volt - haránt feküdt a baba. Ég és föld volt a különbség a két beavatkozás között; de én azt mondom azóta azoknak, akik félnek a műtéttől, hogy nem volt rettenetes. Ezerszer inkább egy progcsászár, mint 10 óra oxitocin….).
VálaszTörlés