Elfáradtam, kimerültem, pedig nem is kellett végül főznöm. Jó volt őket látni, ők is örültek nekem így utoljára egyben. Elővettem a fagyasztóból egy sárgabarackos sütit, amit még nyáron sütöttem, de a diéta miatt nem ehettem meg és a héten vettünk sajtostallért a helyi sütiboltban. Végül narancsot sem facsartam nekik, megittak egy liter baracklevet és néhány kávét. Beszélgettünk, társasoztunk és kimentünk az út túloldalán lévő játszótérre a hat éves unokatesómmal. Amennyit stresszeltem előtte, ahhoz képest egész jól éreztem magam én is. Elköszönéskor megkértem őket, hogy légyszi kicsit hamarabb szóljanak mostantól. Miután elmentek, megettem a levesemet és kidőltem másfél órára. Azóta ki is takarítottam és élvezem, ahogy a nap megvilágítja az illatos és tiszta lakást.
jó, hogy jól alakult, jártam már én is úgy, hogy rafeszultem egy látogatásra, és mégis simán ment minden.
VálaszTörlésTeljesen indokolt a kérdésed, egy picivel már nem tud annyira spontán lenni az ember...
Lehet, hogy tudnék, de nem akarok. Túl sok erőfeszítés.
VálaszTörlés