Szabad amiatt rosszul éreznem magam, mert valahogy mindig én felejtődöm el?
Hogy én mindig csak nyelek mindenkinek, de valahogy senkit nem érdekel a családban, hogy velem mi van?
Szabad úgy éreznem, hogy a származási családomban abszolút nincsenek rám tekintettel és nem figyelnek rám?
Visszatértem arra a pontra, hogy arról az oldalról inkább nem is kérek már semmit, úgysem számíthatok rájuk, inkább megoldom magamnak. Túl sok és egyre több a be nem tartott ígéret, ami így a hormontúltengésben borzasztóan megvisel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése