Amióta hazajöttem vidékre, két és fél hét kellett ahhoz, hogy elkezdjek újra visszatalálni önmagamhoz és az egyensúlyhoz.
Ennyi időre volt szükségem a szélsőértékek között, hogy megközelítsem a középutat és háttérbe szorítsam a féktelen hedonizmust.
Felmerül a kérdés, le lehet-e rövidíteni ezt az időtartamot, fel lehet-e gyorsítani a lelki megérkezés folyamatát?
Hogyan lehet átvészelni az ingadozást, amíg letelik és lezárul ez az átmeneti korszak?
Kulcsfontosságú felismerés ez, azt hiszem. Rángathatom ide-oda ész nélkül a testemet, de nem várhatom, hogy a lelkem is ugyanennyi idő alatt tegye meg az utat. Idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése