Nem szeretem reklámozni (mert nem szeretném, hogy emiatt sajnáljon bárki, vagy szánakozva nézzen rám), de be kell látnom, hogy igenis meghatározza a reakcióimat. Tanulság az, hogy ilyen bejegyzésekre inkább nem kommentelek többet. Sajnálom tényleg, amit nálad műveltem.
Nincs harag, nem értettem ugyan, hogy ha ennyire nem érint meg más baja, és jó szó nem akad, akkor ezt miért kell, de ennek fényében kicsit egyszerűbb a megértés.
A másik dolog, ami ennek kapcsán eszembe jut, hogy attól függetlenül, hogy mit írsz, egy kicsi emberismerettel ki lehet következtetni, hogy sokkal nagyobb fájdalmad van.
Hidd el, akinek árva/félárva sors jut, mind úgy vannak ezzel, ahogy te: nem akarnak sajnálatot. De egyrészt nem tudod irányítani az emberek érzéseit, másrészt ha elmondod, egy idő után fogod tudni kezelni az emberek erre adott reakcióját.
Tudom, hogy nehéz elhinni, hogy mindenki kap fájdalmat és szenvedést, és azt is, hogy látszólag nem mérik egyformán a szart a palacsintába, de tegyük neg, hogy legyünk toleránsabbak egymás szomorúságára. <3
A miért megválaszolásához idő kellett. Egyáltalán nem akartam beléd gázolni. Tisztában vagyok azzal is, hogy az énblogokat a szerzők önmaguknak írják. Szerettem volna segíteni egy kicsit más perspektívából megvilágítani a helyzetet, azonban nem vettem figyelembe, hogy neked erre egyáltalán nem volt szükséged, hogy belekotyogjak, pusztán érzelmi támogatás kell ilyenkor. Nem voltam elég körültekintő a szavaimat illetően, hogy egy ilyen felfokozott érzelmi állapotban, sokszor nem úgy hatnak, mint ahogy szánja az ember. Kívánok neked sok erőt ehhez a helyzethez. <3
Normális érzelmi reakció, érzelmi blokk.
VálaszTörlésDe nem elvátható, hogy ezt mások tudják rólad. Ennek viszont érthető, ha más baja nem érint meg.
Nem szeretem reklámozni (mert nem szeretném, hogy emiatt sajnáljon bárki, vagy szánakozva nézzen rám), de be kell látnom, hogy igenis meghatározza a reakcióimat. Tanulság az, hogy ilyen bejegyzésekre inkább nem kommentelek többet. Sajnálom tényleg, amit nálad műveltem.
TörlésNincs harag, nem értettem ugyan, hogy ha ennyire nem érint meg más baja, és jó szó nem akad, akkor ezt miért kell, de ennek fényében kicsit egyszerűbb a megértés.
VálaszTörlésA másik dolog, ami ennek kapcsán eszembe jut, hogy attól függetlenül, hogy mit írsz, egy kicsi emberismerettel ki lehet következtetni, hogy sokkal nagyobb fájdalmad van.
Hidd el, akinek árva/félárva sors jut, mind úgy vannak ezzel, ahogy te: nem akarnak sajnálatot. De egyrészt nem tudod irányítani az emberek érzéseit, másrészt ha elmondod, egy idő után fogod tudni kezelni az emberek erre adott reakcióját.
Tudom, hogy nehéz elhinni, hogy mindenki kap fájdalmat és szenvedést, és azt is, hogy látszólag nem mérik egyformán a szart a palacsintába, de tegyük neg, hogy legyünk toleránsabbak egymás szomorúságára. <3
A miért megválaszolásához idő kellett. Egyáltalán nem akartam beléd gázolni. Tisztában vagyok azzal is, hogy az énblogokat a szerzők önmaguknak írják. Szerettem volna segíteni egy kicsit más perspektívából megvilágítani a helyzetet, azonban nem vettem figyelembe, hogy neked erre egyáltalán nem volt szükséged, hogy belekotyogjak, pusztán érzelmi támogatás kell ilyenkor. Nem voltam elég körültekintő a szavaimat illetően, hogy egy ilyen felfokozott érzelmi állapotban, sokszor nem úgy hatnak, mint ahogy szánja az ember. Kívánok neked sok erőt ehhez a helyzethez. <3
Törlés