Elkényelmesedtünk. A mindennapi életünk részévé vált a luxus. Már nem tud elégedettséggel eltölteni minket a szürke hétköznapok egymásutánisága. Minden napra szükségünk volt valami extra fényűzésre. De nem erre lettünk teremtve, hogy ne tudjuk értékelni a legapróbb örömöket. Elfelejtettük, hogy a fájdalomnak és a nehézségeknek nem csak értelme, hanem célja is van. Mindent azonnal akarunk, de leginkább a fájdalommentes kényelmet.
A komfortzónánkból való kilépés, rákényszerít arra, hogy újrakezdjünk és szemléletmódot váltsunk.
Be lettünk dobva a mélyvízbe. Itt a megtisztulás, letisztulás ideje. Nesze neked tavaszi detox és méregtelenítés.
A pusztában elveszítjük a hamis kapaszkodókat, az illúziót, hogy egyedül elhatározásból mindenre képesek lehetünk, elég csak kellőképpen akarnunk. Lecsupaszítva önmagunkat, a szívünket, az életünket, lehetőséget kapunk, hogy bepótoljunk mindent, amire az időhiány volt a kifogásunk. Az életünk része a kietlen sivárság, a személyiség-fejlődésünkhöz elengedhetetlen, hogy időnként kiürítsük a fölösleget.
Csak az marad, amire igazán szükségünk van, de ehhez elkerülhetetlen a fájdalmainkkal is szembenézni, hogy tovább tudjunk lépni.
A fájdalom a jelenben tart, ami által esélyt kapunk hibáink felismerésére és a változtatásra.
A Jóisten a jelent ajándékozza nekünk, a puszta-tapasztalat megéléséhez elengedhetetlen engednünk magunkat a kezünkön fogva vezetni.
"a pusztában találtam reád, a zord magányosság földjén" (MTörv 32,10)
Ez az életkrízis segít helyet készíteni a szívünkben a húsvéti öröm befogadására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése