Tavaly ebből a tárgyból 3x megbuktam.
Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy képes vagyok megcsinálni.
Félek, hogyha most leadom a vizsgát és tolom (már egyszer arrébb raktam), vagy elmegyek és sikertelenül jövök ki megint, akkor elveszítem Gy-t. Megutál, mert nem tudok kettőnkért harcolni, rettegek, hogy elveszítem amiatt, hogy húzom az idejét. Már így is pengeélen táncolok emiatt, 2 évvel tovább tart így is az egyetem nekem, hiába kezdtünk egyszerre.
A vesztembe rohanok.
Lelkiismeret furdalásom van.
Nem szeretnék újabb csalódást okozni a családomnak, Gy-nek és magamnak sem. Nem hiányzik egy újabb kudarcélmény.
Nem tudok ezekről senkivel sem beszélni, mert akkor azt fogják mondani, hogy adjam fel az álmom, hogyha ennyi szintet nem tudok megugrani, hogy hagyjam a francba, mert ennél csak nehezebb jön.
Hiába mondják, hogy nem vagyok hülye, vizsgázni tudás nélkül nem ér semmit az eszem.
Olyan, mintha eltelt volna egy év, de nem változott volna semmi. Nem tudtam legyőzni a bennem lévő gátat és kétségbeesést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése