Nagyon szeretnék jól írni. Egyáltalán írni tudni. Azt hiszem, nincs meg a képesség bennem, hogy szavakba öntsem, amit érzek. Sokszor csak keresem az általam megfelelőnek vélt kifejezést, szinonímát, a szóismétlések elkerülése végett.
Annyira tagadásban élek önmagammal szemben, nem megy a tükörbe nézés. Minden egyes legépelt karaternél azon agyalok, vajon úgy fogja-e érteni az olvasó, ahogy én azt átadni szeretném. Egyáltalán fogja-e olvasni valaki.
Miért érdekel ez engem?
Nem tudom, miért kezdtem el ezt a blogot, nem tudom, mi vitt rá arra, hogy 4 év kihagyás után újra belevágjak és megpróbáljam folytatólagosan vezetni.
Mit keresek én itt?
Tehetséges nem vagyok, ebben nem. Vajon ez is csak egy hajszolt vágy, egy elérhetetlen életcél, sóvárgás valami olyasmi után, ami sosem lehet az enyém, amilyen sosem leszek?
Nincs ihlet, nincsenek novellaszerűen megfogalmazott gondolataim, jelenleg az apró-cseprő dolgok sem figyelemreméltók, valahogy nem jönnek a témák sem.
Ingerszegény élet.
Vagyis tudnék miről írni, de az nem lenne pozitív. Nehéz ennyi év után újra együttélni az ettől szintúgy elszokott családommal. Hiányzik Gy., ez a távkapcsolatosdi szar. Nagymamámmal is inkább csak a bosszúság van, de bennem van, hogy ő az utolsó élő nagyszülőm, annak kell örülni, hogy még él.
A magam felé támasztott elvárások, hogy milyennek kellene lennem, még annak ellenére is fogságban tartanak, hogy abban a tudatban élek: van aki annak szeret, aki vagyok.
Annyira meg akarom látni a jót, hogy az erőlködéstől megfáradtan csak a magány és a szomorúság börtönzi be szívemet.
Hogyne lenne meg benned a képesség, hogy leírd, amit érzel? Mindig olyan szépen fogalmazol. :)
VálaszTörlésHa blokkot érzel magadban az íráshoz, nem lehet, hogy az a gond, hogy rengeteg elvárást állítasz magaddal szemben, és olyan emberré szeretnél válni egyik napról a másikra, amilyen a szerinted morálisan elvárt? Én mindig várom, hogy elengedd magad írás közben. Ez a blogod, ide azt írsz, amit akarsz, itt olyan lehetsz, amilyen tényleg vagy. A fejlődést pedig a sok bejegyzés hozza, mert a sok bejegyzés egyenlő az idővel.
Nekem nagyon sokat segített a blogom abban, hogy őszintén merjek írni akár a hibáimról is. Ez mind segíti az önismeretet, márpedig nem csak jó tulajdonságaink vannak, a többit is ismernünk kell, leltárba kell venni azokat is, hogy tudjuk, vannak-e annyira rosszak, hogy változtatni kell rajtuk, vagy ennyi még maradhat. Ha próbálod elnyomni azokat a dolgokat, amikkel nem vagy elégedett, nem eltűnni fognak, hanem verik majd folyton a pince ajtaját, hogy engedd ki őket és foglalkozz velük. Ne szégyelld magad amiatt, amilyen vagy, mert egy valami mindenkiben közös - mindenkinek vannak gyengeségei és erősségei, ettől vagyunk emberek, és emiatt értjük meg azt, hogy mások sem tökéletesek.
Remélem, nem túl kéretlen és tolakodó ez a komment, jó szándékkal írtam.
Jaaaj, köszönöm szépen, én tényleg nem érzem úgy, hogy szépen fogalmaznék.
TörlésA blokkok okát elég pontosan látod. Borzasztó nehezen engedem el magam, még itt is, pedig szinte esélytelen, hogy ismerősök idetaláljanak (nem olvasnak blogokat egyáltalán és nem mondtam el senkinek). Sokszor idealizálom túl mások életét és a mások által helyénvalónak ítélt és betartandó dolgokat (mégiscsak ennyire függnék mások véleményétől?).
Jólesett, hogy írtál, számomra egyáltalán nem voltál bántó.
Mindannyian mások vagyunk 😁... Sokszìnűek, más-más gondolatokkal/harcokkal/örömökkel..., ezèrt is olyan jó egy-egy morzsányit bepillantani egymás èletèbe ✨... Èn örülök, hogy te is itt vagy a blogok világában 😁🎉...
VálaszTörlésÉn azon gondolkodtam el, hogy mit érthetsz vajon "jól íráson". Úgy értem, ez annyira sok mindent jelenthet. Az ír jól, aki tűpontosan ábrázol élményeket, aki megtalálja egy élménynek azt az elemét, amit ha egy mondatban leír, azt ha valaki olvassa, pontosan érti, hogy miről van szó? Vagy az ír jól, akit sokan követnek? Az ír jól, aki sok érdekes dologról tud írni? Szerintem ezek eléggé különböző dolgok. Stílus tekintetében szerintem jól, szépen a rossz, nehéz dolgokról is lehet írni, és ez tényleg főleg gyakorlás kérdése, illetve hogy sok - ebből a szempontból - jó írást olvasson az ember. Én legalábbis azt hiszem, ami íráskészségem van, azt abból szedtem össze, hogy kb. tíz éve folyamatosan írok valami blogot, naplót, akármit. Ha visszanézem, vannak eléggé megmosolyogtatóan szedett-vedett, bénácska bejegyzéseim a múltból, de hát ezeket nem hiszem, hogy meg lehet úszni. Talán nem csak a stílust, hanem a világra, jelenségekre való érzékenységet is lehet fejleszteni az írással.
VálaszTörlésDe a népszerűség például nem hiszem, hogy csak ezen múlik, szerintem az emberek nem csak (vagy talán főleg nem) azért olvasnak blogokat, hogy gyönyörködjenek az esztétikusan megírt posztokban, hanem mondjuk kíváncsiságból követnek olyan embereket, akiknek nagyon más, vagy izgalmas élete van, vagy egyszerűen a kapcsolódás kedvéért keresik azokat a bloggereket, akikhez könnyen lehet kapcsolódni - nekem az a sejtésem, hogy ez pedig erősen összefügg azzal, hogy az adott blogger mennyire hasonlít az olvasóra, illetve hogy a való életben mennyire barátságos, mennyire könnyen létesít kapcsolatokat. Ebből a szempontból is teljesen különböző módokon lehet írni negatív élményekről szerintem, pl. ha valaki egy nehéz érzéséről őszintén beszél, megnyílik, sebezhetővé teszi magát, akkor nekem ahhoz az emberhez általában könnyű kapcsolódni, illetve szimpatikussá válik, mert ezek olyan érzések, amiket mindenki ismer. Ha valaki viszont szinte csak panaszkodik a nehézségeivel kapcsolatban, és egyáltalán nem érződik, hogy keresi a megoldást, a segítségre sem nyitott, akkor nehéz hozzá kapcsolódni.
Szerintem egyik szempont tekintetében sem írsz rosszul. Nyilván amíg élünk ezen a golyóbison, addig mindannyiunknak van hova fejlődni. :) De szerintem pont erre jó az írás. Hogyha sikerül elengedni a görcsöket, elvárásokat (ez néha nekem sem megy könnyen) akkor szinte észrevétlenül is fejleszthet mindezekben a dolgokban. :)
A jól íráson az általad elsőként felvázolt opciót értem. Sosem voltam népszerű, hozzászoktam , hogy kilógok a sorból. Alapvetően én a való életben baromi nehezen barátkozom, kényelmetlenül érzem idegenek társaságában és nehezen engedek közel magamhoz valakit. Azt hiszem a fő problémám, hogy nem érzem a határt, mikor elégedetlenkedek és nyafogok indokolatlanul és honnantól van az őszinte kitárulkozás.
TörlésÖrülök, hogy neked tetszik. Köszönöm ezt a hosszú kommentet és a gondolatébresztő kérdéseidet.
Azt hiszem újra vissza kell térnem a naplóíráshoz (nálam ez eléggé időszakos, de 13 éve tart. Van, hogy rendszeresen írok, majd amikor kezdem jól érezni magam a bőrömben lazítok, hogy áh, nincs erre szükségem.
Igen a görcsöket már sokan sokszor mondták szóban, írtátok is sokan, minél inkább törekszem az elengedésre, annál jobban görcsölök, ördögi kör.