Nem szeretnék nyomulós lenni, de néhány bloggernél legszívesebben minden poszthoz kommentelnék.
Visszaolvasva már jónéhány blogot viszont feltűnt, hogy szinte mindenkinél van/volt legalább 1 nagyon rámenős hozzászóló, már-már betegesen mániákusan művelve, mintha nem is lenne saját élete.
Én évekig senkihez sem szóltam kommentben. Mindenkit zugolvastam, mert úgy éreztem, "hogy jövök én ehhez". Nagyon egyedül éreztem magam itt, sokkal jobb érzés úgy írni, hogy tudom, hogy vagytok és amit írok az kicsit nektek/hozzátok is szól. Benne vagytok. :)
Nem alapvetően a kommentelés jelenségével van bajom. Sőt kifejezetten szeretek hozzászólást kapni és itt beszélgetni,vitatkozni. Élvezem olvasni a tök ellenkező állaspontokat is, hogyha az nem személyeskedő és ítélkező.
Ez a vallomás abból eredezik, hogy tényleg láttam már olyat nem is egyszer (és lehet h én is viselkedtem már úgy, de igyekszem elkerülni, hogy rendszeres legyen), aki adott blogger minden posztjához lehet, h nem is szándékosan de negatív és ítélkező hangnemű hsz-t ír, amiből sugárzik a megkeseredettség, az irigység és magány vegyülve a magas lóról beszéléssel és lenézéssel. Szóval amúgy nem mondanám trollnak, inkább belátás nélküli ember, aki olyan emberek szeretetére vágyik, ami számára valójában elérhetetlen, aki azt hiszi, hogy ismeri a blogger teljes személyét csak abból, amit megoszt az interneten és így alkot az olvasottak alapján az író egészéről véleményt bántóan.
Ehh, nem tudom, hogy így érthetőbb-e már, ami miatt valójában kifakadtam.
Jaja, értettem a típust, amiről írsz, ugyanakkor én ennél a típusnál a magányos szomorú embert látom. Ez a típus korábban bosszantott, de mininum szemforgattatott (ezakifejezés, bocsi), amikor másnál láttam - mára azonban csak sajnálom őket, már ha épp van erre energiám. :D Nálam rendszerint ugyanazok az "arcok" kommentelnek, és ha nincs is "sodra" egy egy hozzászólásnak, egy szivecske is jól tud esni, ahogy Kami is írja, egy aprócska visszajelzés is egyfajta jel, hogy nem a semmibe írsz, van ember, akinél a gondolatod, élet-mozzanatod összeállt egy képpé, vagy érzéssé. :)
Zavarni csak olyan szinten zavarnak, h félek h én is olyanná válok, de szerencsére nem bosszantanak. De ez igaz, h egy kis életjel mennyit tud dobni engem is egy rosszabb passzban eltöltött napon.
Én is nagyon-nagyon sokáig csak "read only" blogolvasó voltam, ha néha eszembe is jutott egy gondolat valamiről, meggyőztem magam, hogy biztos nem elég érdekes vagy jól megfogalmazott, és amúgy is, miért lenne bárki kíváncsi a véleményemre... szóval inkább nem küldtem el. Mostanában is hajlamos vagyok túlgondolkodni, szóval az a szabályom magam felé, hogy nincs öncenzúra, ha egy posztról eszembe jut valami, akkor leírom és megy (ha ellentétes a véleményem valakivel, akkor óvatosan fogalmazva, de azért ez a ritkább kategória). Próbálom tartani magam a "ha nem is tökéletesen, de inkább csinálom"-szabályhoz, mert olyan sokáig voltam passzív olyan sok területen, és most nagyon felszabadító (és ijesztő) változtatni- a blogger kihívás is része ennek. Másrészt blogger-oldalról nagyon sokszor olyan érzés, mintha a semmibe kiabálnék egy-egy írással, és annyira jól tud esni, ha visszatükröződik bármilyen reakció-gondolat-érzelem egy-egy hozzászólásból, valahogy rögtön több rétege lesz, kapcsolódik másokhoz is. Szóval összességében nekem személyesen inkább pozitív, mint negatív dolog a kommentelés, még akkor is, ha valaki azt gondolhatja, hogy unalmas vagyok vagy túlzásba viszem (ezzel együtt tudom, hogy melyik kommentelőtípusra gondolsz, de szerencsére amerre járni szoktam, azért bőven többségben vannak a támogató/építő hozzászólások).
Sztem te nem viszed túlzásba a kommentelést, én szeretek beszélgetni a bejegyzések alatt. Alapvetően tényleg az az egy bizonyos jelenség zavar ezügyben amit leírtam (+itt lent kifejtettem). Teljesen megértelek, h milyen nehéz megengedni önmagunknak és utána felvállalni, amit gondolunk. Ez nálam ilyen örök csata, hogy ne cenzúrázzam magam állandóan, csak amikor szükséges.
Én évekig senkihez sem szóltam kommentben. Mindenkit zugolvastam, mert úgy éreztem, "hogy jövök én ehhez". Nagyon egyedül éreztem magam itt, sokkal jobb érzés úgy írni, hogy tudom, hogy vagytok és amit írok az kicsit nektek/hozzátok is szól. Benne vagytok. :)
VálaszTörlésNem alapvetően a kommentelés jelenségével van bajom. Sőt kifejezetten szeretek hozzászólást kapni és itt beszélgetni,vitatkozni. Élvezem olvasni a tök ellenkező állaspontokat is, hogyha az nem személyeskedő és ítélkező.
TörlésEz a vallomás abból eredezik, hogy tényleg láttam már olyat nem is egyszer (és lehet h én is viselkedtem már úgy, de igyekszem elkerülni, hogy rendszeres legyen), aki adott blogger minden posztjához lehet, h nem is szándékosan de negatív és ítélkező hangnemű hsz-t ír, amiből sugárzik a megkeseredettség, az irigység és magány vegyülve a magas lóról beszéléssel és lenézéssel. Szóval amúgy nem mondanám trollnak, inkább belátás nélküli ember, aki olyan emberek szeretetére vágyik, ami számára valójában elérhetetlen, aki azt hiszi, hogy ismeri a blogger teljes személyét csak abból, amit megoszt az interneten és így alkot az olvasottak alapján az író egészéről véleményt bántóan.
Ehh, nem tudom, hogy így érthetőbb-e már, ami miatt valójában kifakadtam.
Jaja, értettem a típust, amiről írsz, ugyanakkor én ennél a típusnál a magányos szomorú embert látom. Ez a típus korábban bosszantott, de mininum szemforgattatott (ezakifejezés, bocsi), amikor másnál láttam - mára azonban csak sajnálom őket, már ha épp van erre energiám. :D
TörlésNálam rendszerint ugyanazok az "arcok" kommentelnek, és ha nincs is "sodra" egy egy hozzászólásnak, egy szivecske is jól tud esni, ahogy Kami is írja, egy aprócska visszajelzés is egyfajta jel, hogy nem a semmibe írsz, van ember, akinél a gondolatod, élet-mozzanatod összeállt egy képpé, vagy érzéssé. :)
Zavarni csak olyan szinten zavarnak, h félek h én is olyanná válok, de szerencsére nem bosszantanak. De ez igaz, h egy kis életjel mennyit tud dobni engem is egy rosszabb passzban eltöltött napon.
TörlésÉn is nagyon-nagyon sokáig csak "read only" blogolvasó voltam, ha néha eszembe is jutott egy gondolat valamiről, meggyőztem magam, hogy biztos nem elég érdekes vagy jól megfogalmazott, és amúgy is, miért lenne bárki kíváncsi a véleményemre... szóval inkább nem küldtem el. Mostanában is hajlamos vagyok túlgondolkodni, szóval az a szabályom magam felé, hogy nincs öncenzúra, ha egy posztról eszembe jut valami, akkor leírom és megy (ha ellentétes a véleményem valakivel, akkor óvatosan fogalmazva, de azért ez a ritkább kategória). Próbálom tartani magam a "ha nem is tökéletesen, de inkább csinálom"-szabályhoz, mert olyan sokáig voltam passzív olyan sok területen, és most nagyon felszabadító (és ijesztő) változtatni- a blogger kihívás is része ennek.
VálaszTörlésMásrészt blogger-oldalról nagyon sokszor olyan érzés, mintha a semmibe kiabálnék egy-egy írással, és annyira jól tud esni, ha visszatükröződik bármilyen reakció-gondolat-érzelem egy-egy hozzászólásból, valahogy rögtön több rétege lesz, kapcsolódik másokhoz is. Szóval összességében nekem személyesen inkább pozitív, mint negatív dolog a kommentelés, még akkor is, ha valaki azt gondolhatja, hogy unalmas vagyok vagy túlzásba viszem (ezzel együtt tudom, hogy melyik kommentelőtípusra gondolsz, de szerencsére amerre járni szoktam, azért bőven többségben vannak a támogató/építő hozzászólások).
Sztem te nem viszed túlzásba a kommentelést, én szeretek beszélgetni a bejegyzések alatt. Alapvetően tényleg az az egy bizonyos jelenség zavar ezügyben amit leírtam (+itt lent kifejtettem).
TörlésTeljesen megértelek, h milyen nehéz megengedni önmagunknak és utána felvállalni, amit gondolunk. Ez nálam ilyen örök csata, hogy ne cenzúrázzam magam állandóan, csak amikor szükséges.