2020. június 17., szerda

piciny csodák #28

reggel, ahogy ébredés után belenéztem a tükörbe, megállapítottam, hogy egészen szerethető lány is tudok én lenni

5 megjegyzés:

  1. Na, ez jó! Minden reggel állapítsd ezt meg! :)
    Egyszer nekem is volt egy ilyen furca felismerésem a tükör előtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hohó! Azért ne legyünk telhetetlenek ezzel a minden reggellel :D
      Miért furcsa ez a felismerés?

      Törlés
    2. Mert néha könnyebb utálni magunkat, mint szeretni. Anno egy nagyon kaki nap néztem bele a tükörbe, az akkori kollégáim nem hagytak békén a magánéletemben vájkáló kínos kérdéseikkel, és kimentem a klotyóba. Nyeldestem a könnyeimet, és amikor kezet mostam, belenéztem a tükörbe, és olyan szomi fejem volt, hogy az jutott eszembe, hogy nem is szabadna lebecsülnöm/lerondáznom/utálnom magam, mert mással se tenném ezt, és én se érdemlem, még saját magamtól se.

      Törlés
    3. Ezt (vagy egy ehhez hasonló) a sztorit mintha be is blogoltad volna.
      Néha egy padlóra kerülés adja meg az első löketet, de máskor meg magától jön az erő, ahhoz, hogy szeretettel tudjunk fordulni önmagunk felé.

      Törlés
    4. Igen, beblogoltam, nem tudtam olvastad-e, így most akkor sikeresen önismételtem magam. :D
      Sajnos a padlóra kerülés nálam váltogatja az állapotot. Padlóra kerülés = önutálat. Újabb padló = össze kell szednem magam, szeretnem kell magam. Még egy padló = a vége mindig az, hogy nem vagyok elég jó, és így tovább, haha. :P
      Na de a lééényeg, hogy szeresd magad! - mondta a bagoly. :D

      Törlés