Dühönghetnék, de minek

Ma reggel 4:30-kor kipattant a szemem, világos volt, nem bírtam visszaaludni. Olvastam egy órát majd elhatároztam, hogy felkerekedek és hozok Gy-nek valami finomat reggelire. A szokásos napindító fél liter vizem elfogyasztása után felöltöztem és csöndesen kiosontam a lakásból.

Nyakamba vettem a szokatlanul üres, épp ébredezni kezdő várost. Mondtam már, hogy mennyire szeretem a reggeli kómás Budapestet, ahol szinte egyedül vagyok ébren önszántamból a kukásokon kívül.

Végül a Kálvinon kötöttem ki a nagy kószálásban, innentől adott vol, hogy jókenyeret fogunk reggelizni. Igen ám, de a drágák sem a google térkép-nél, sem fb-on nem vitték túlzásba azon információ közzétételét, mely szerint 1 órával később nyitnak, mint korábban.

Már éppen megsértődve bandukoltam volna tovább, amikor egyszer csak erre lettem figyelmes: 

Szóval legyintettem egyet és a sarki kis albánnál megvettem a szokásos kedvenc virslis párnát.

Ha már így mutogatom a lábkörmeimet, be kell vallanom, utolért a sárgaláz. Nagyon büszke vagyok, mert sikerült megújítani a nyári ruhatáramat és nem sajnáltam magamtól azokat, amik megtetszettek. A mosott ruhák frissessége és az ebédre készülő francia rakottkrumpli illatának egyvelege lengi be a lakást.

I swam across,

I jumped across for you,

Oh what a thing to do.

'Cause you were all yellow*

*igen tudom, ennek a számnak köze nincs a sárga szó szerinti értelméhez