Bandukoltam tovább, ekkor még elviselhető volt a szűrt fény, az utcán alig voltak, teljesen kisvárosi szombat délelőtt 10 utáni, de még ebéd előtti érzés volt. Aki nagyon akart valamit, már elintézte, gyorsan a meleg előtt vagy éppen kora reggel, nehogy a mocsok Gizinek maradjon a rohadt zöldségeken és a záptojáson kívül bármi is a piacon, néhány család volt a játszótereken is.
Odaértem úti célomhoz, mármár jól is esett a légkondi jeges szele az utca hősége után, delet harangoztak. Nagy lelkesen vetettem bele magam a válogatásba. Nem volt hosszú a bevásárlólistám, de végre megengedhettem magamnak, hogy nézelődjek és ne csak céltudatosan haladjak a sorok között.
Ismét kapható volt a tanulókártya, felment az ára, de ebből akkor szoktam feltankolni, amikor van. Több ilyen kis apróság is bekerült a kosaramba, amikről álmodni sem mertem volna, hogy valaha újra kapható lesz, olyan régóta volt hiánycikk, megörültem nekik.
Régóta szemeztem a testpermetekkel, és volt is kedvem megillatolni őket és kipróbálni, hogyan működik a bőrömön a testszagommal. Találtam kettőt is, amik között vacilláltam, de csodával határos módon választanom is sikerült.
A pénztárnál beszélgettek a az eladóhölgyek, de sorba nem kellett állnom. Minden rendben ment, mindent lehúzott a kasszáserzsi (ebben a boltból kaptam már ingyen körömlakkot, de fizettem is többet a kelleténél), kártyával fizetek.
Fizetnék.
Fizettem volna.
Kéri a PIN-t.
Nagy magabiztossággal pötyögöm be. Helytelen jelszó.
Másodszor és harmadszor is eljátszom. Mondom, mi a csuda, eddig ezt használtam, eddig működött. Izzadok, folyik rólam a víz, fogy a levegő a maszk alatt. Blackout. Mi a kódom, ha nem ez? Nem lehet más.
Megkértem a hölgyet, ne rakja még el a kosaram, kimegyek egyet a bolt elé, lehúztam a maszkom, szippantottam egyet a szmogos levegőből, ittam pár kortyot.
Ó, megvan, eszembe jutott. Az új kártyámhoz a régi elvesztése óta más kvartett tartozik.
Késő. A kártyám lezárolt a háromszori rossz kód használata miatt.
Hát így nem vettem meg életem első WS testpermetét.
*Mostanában ez hamar megvan sajnos. Nem tudom mi van, de mintha alábbhagyott volna a blogolási kedv. Remélem, hogy mindenki nagyon éli IRL az életét és amiatt nincs ideje / kedve írni nagyon és nem hatalmas bajok történtek mindenkinél.


Szerintem ez van, hogy rövid a nyár, a munka mellett, ha lehet programot, akkor élni kell, írni lehet ősztől tavaszig.
VálaszTörlésAz a kardos nagyon jó, nem vagyok túl harcias, de azért, tetszik... milyen lenne már karddal az oldalamon menni bevásárolni. :D
....és a kard hegyére felszúrni, amit le szeretnél venni a polcról, onnan ejteni bele a szolgád kezében lévő fonott kosárba. Kicsit elragadtattam magam :D
TörlésIgenigen, pont így! :D
Törlés