2020. május 16., szombat

Csomószor írnék kedves, lelkesítő kommenteket blogokba, de ritkán járok úgy, hogy jönnek maguktól a szavak.
Annyira szeretnék segíteni, de meg kellett tanulnom, hogy nem kell és nem is tudok mindenkit megmenteni. Van, hogy nincs igény a segítő szándékra, van, hogy abban a lelkiállapotban teljesen félreértenek. Nagyon nem mindegy, kinek, mikor, mit és hogyan érdemes leírni.
Ezek miatt nem szóltam hozzá hosszú ideig soha, és a mai napig az esetek legtöbbségében 100x is átgondolom, mielőtt közzéteszem.
Nehéz ez a kapcsolatteremtés emberekkel. 
Szocializációs képességeim hiányosak, épphogy elérik az elégséges szintet.

10 megjegyzés:

  1. Csak azért is ide, hogy megdobbanjon a szíved. ;) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönööööm <3 annyira jólesik, így a nagy tanulások közt rám is fér a lelki muníció :)

      Törlés
    2. Most nálam kimaradt egy kis blogolás, kevés a időm, de azért olvasok - arra mindig van. És, ahogy látom, vannak itt mások is ;) <3

      Törlés
    3. Nekem ez teljesen változó, hogy kevés idő esetén mi kerül előrébb, a saját blogom írása vagy mások olvasása. Szeretem az ilyen apróságokat másokon és magamon is megfigyelni, bár azért igyekszek nem túl elhamarkodott következtetéseket levonni a lelkiállapotra vonatkozóan.
      Örülök, hogy olvasni van időd, de annak is ugyanennyire örülnék, ha írnál. :)

      Törlés
    4. Én úgy vagyok ezzel, hogy 3-5 percet elcsenni mások olvasására sokkal könnyebb, mint leülni írni. Meg ez megy telefonról is, ami mindig nálam van - én pl, ha sorban állok valahol, akkor is képes vagyok blogolvasni. :D

      Törlés
  2. Örülök, hogy egyetlen kommenttel (talán) mosoly csalható az arcodraaa 😁😁😁😁😁😁✔️!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöööm neked is :) Keresem a kapaszkodókat, annyit elégedetlenkedtem már eddigi életemben, most már aztán igazán tenni szeretnék a boldogságomért :)

      Törlés
  3. ezzel én is így vagyok.. ezért nem is írom le, hogy mit tennék hasonló helyzetben :D

    VálaszTörlés