Felocsúdva a kimerülésből most kedvem van mesélni picit, az utóbbi posztok nem sikerültek valami szószátyárra. Na, nem mintha kialudtam volna magam a tegnapi vizsgám után, amúgy ez is tök érdekes, hogy amikor a legfáradtabb vagyok és legnagyobb szükségem lenne az alvásra, akkor nem szokott pihentető lenni. Majd bepótlom, ma szerintem este elég korán ki fogok dőlni.
Megküzdöttem a tegnapi sikerért, az biztos. Már próbálkoztam egyet a tavalyi év utolsóelőtti napján, amikoris olyan szinten megijedtem a vizsgától, hogy leblokkoltam. Szerintem itt még eddig nem írtam le, de borzalmas, mennyire nem tudok szóban megnyilvánulni. Az összes szóbeli vizsga olyan szintű stresszforrást jelent, hogy teljesen kezelhetetlenné válik a testem szorongása, gyakran érzem úgy, hogy nem én irányítok. Zavar és rettegéssel tölt el, számos ilyen lesz még az egyetemen, de ez csak az egyik része, belegondoltam, hogy mi lesz velem így az állásinterjúkon, a jövőben munka közben hogyan lehetnék hiteles, ha magam is bizonytalannak tűnök.
A múlt szerdai kudarc után újra nekiveselkedtem, már nem annak a tevékenységnek, amit én tanulásnak gondoltam, személeltváltás következett. A tudásanyag már a fejemben volt, ebből a tárgyból szorgalmi időszakban is rá voltunk kényszerítve a folyamatos tanulásra, ami olykor nem esett jól a kis lelkemnek, a vizsgára lészüléskor viszont határozottan előnnyé kovácsolódott. Fogtam magam és elkezdtem felmondani a tételeket, a fő célkitűzés az volt, hogy legalább 1-2 vázlatpontot tudjak mondani a tételcím minden szavához kapcsolódóan. Édesanya pont akkor ajánlotta fel a segítségét, amikor kezdett alábbhagyni a lelkesedésem, vasárnap szinte egész nap messenger videohívásban voltunk, ő volt a vizsgáztatóm, csak ő nem hagyta annyiban egy elégtelennel, amikor kapásból rávágtam, én ezt nem tudom.
Nem tudom mi ez az automatizmus bennem, vagyis néhány korábbi foszlányt már előkapart az emlékezetem általánosból és középsuliból, amik nagyon mélyen belém égtek. Minden egyes kacaj, ami ellenem irányult, a tanárok és a társaim, ahogy kinevettek, minden egyes másodperce bevésődött. Hogy ettől lettem-e kudarckerülő vagy a kudarckerülőségem miatt szövi át a lelkemet a mai napig talán most nem is lényeg. Sokszor kell még emlékeztetnem magam, hogy már nem az a kisvárosi közeg vesz körül, ahol a tanár gondolatait olvasva meg kell felelni az elvárásnak és ha nem illesz be a skatulyádba, akkor nevetségessé válsz. Nem gondolnám, hogy a tegnapi vizsgáztatóval szerencsém volt, amikor a feltett kérdésre válaszolva a negatív visszajelzés helyett az hangzott el, hogy nem erre gondoltam, de végülis ez is válasz a kérdésre, megpróbálom máshogy feltenni a kérdést.
Most, hogy ennyire kitárgyaltuk a vizsgámat, nyargalhatunk is tovább. Mára nagy terveim vannak: leszedem az összes égősoromat a lakásban. Kerítek egy dobozt az összes karácsonyi dekornak, kiegészítőnek, még az is elképzelhető, hogy a bögréket is elteszem. Persze emellé még bele kell férjen a teljes aminosav metabolizmus, ami, hát hogy is mondjam, nem kis falat, de valamikor el kell kezdeni. Annyira szerteágazó téma, rengeteg specifikus és könnyen összetéveszthető részlettel.
Megint elterelődött a figyelmem, lassan 2 órája írom ezt a bejegyzést. Az évet olvasásügyileg jól kezdtem, már befejeztem egy tavalyról maradt önsegítős könyvemet, még emésztgetnem kell, dolgoznom rajta, de egyszer végigértem rajta, a következő körben szeretném aktívan csinálni, a kérdéseket megválaszolni. Emellett elolvastam az eredetileg karácsonyra szánt limonádét is, ami miatt nem vagyok hajlandó szégyellni magam. Tudom, irodalmilag nem egy nagy jelentőségű mű, az agyam kikapcsolásához egy-egy tanulással töltött nap végén (szerintem kb. mostantól néhány nap kivételével, ami az évben max. 14 nap lesz összesen) jólesik egy üdítő könnyed olvasmány pár oldala a lelkemnek és az agyam pörgését is leállítja. A szilveszter estéjén utolsó pillanatban megrendelt Tükörjáró sorozat mind a 4 kötetét is a kezemben tarthatom már. Az első hármat elolvastam a tabletemen, a negyedik még nem elérhető pdfben, annyiért, amennyit egy ebookra szánnék, kötetenként csak párszáz forint volt a különbség a papíralapúhoz képest. Tudom, hogy ez beszippant, de jelenleg ez is a cél, ezzel javítom a koncentrációs képességemet, hogy ne kószáljanak mindig el a gondolataim, hanem képes legyek egyhuzamban odafigyelni értelmes mennyiségű időt.
Úgy érzem, kéne ide valami lezárás, a poszt végére, de most sem valahogy nem sikerül összefognom a szálakat. Ezek vannak velem, igyekszem a blogolásra nem egy feltételhez kötött jutalomként gondolni, bár vizsgaidőszakban hajlamos erre az ember (én legalábbis).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése