Mondanám hogy mesélek az elmúlt hetekről, de a tanuláson kívül annyi történt, hogy haladtunk A Koronával, lassan eljutunk a végéhez, már hasítunk a 4. évadban. Kíváncsi vagyok, fogjuk e folytatni, amikor jönnek újabb részek jövőre, a Westworld-öt például azóta se nézzük, hiába lenne mit, leragadtunk a 2. évadnál (azt hiszem tavaly folytatták).
Érdekes megfigyelést tettem magammal kapcsolatban: amikor nincs sok sürgető dolgom, és ráérnék aludni, akkor 5-kor visszavonhatatlanul kipattannak a szemeim, bezzeg most hétvégén egyik nap fél 9-ig(!!!) aludtam, naná, hogy lett volna mit csinálnom. Annyira nem mélyedtem bele a stressz élettanába, de gondolom van az a szint, amikor fokozódik az aluszékonyság. Komolyan, az otthoni vizsgázás egyetlen nagy előnye számomra az volt, hogy amíg vártam a soromra, alhattam. Korábban már többször tapasztaltam akár a felkészülési idő alatt is a személyes vizsgákon, hogy legszívesebben vízszintesben lennék és becsuknám a szemem és leginkább azzal küzdöttem, hogy ébren maradjak, nem a tényleges feladattal, hogy összeszedjem a gondolataimat a tételhez. Még mindig napirendi pont Selye János stresszelméletének felkutatása, amit Adél ajánlott. Fú, azt hiszem nem elég egy élet arra a könyvmennyiségre, amit szeretnék elolvasni. Bele kell húznom mindenesetre.
A vakációm első napja csodásan zajlott, igyekeztem figyelni magamat és csakis olyat tenni, amihez kedvem van. Egyszer Sarkifénylány* javasolta még, hogy kérdezzem meg magamtól, mihez van ma kedvem?, ez olyan szinten beégett, hogy azóta gyakran meg is teszem. Eleve jólindult a nap, a hófehér mesevilág, amire ébredtem, szívderítő látványt nyújtott. Bármi kötelesség, ami eszembe jutott, mondhattam rá, hogy de hiszen nem kell, Urlaub van! , meg vagyok róla győződve, hogy ebben a tudatban sokkal hatékonyabb vagyok, kevesebb dolog értelmét kérdőjeleztem meg és nem nyomasztom magamat, ha valamit aznap nem sikerült befejezni, netán elkezdeni sem. Így jutott időm kakaós kalácsot sütni és Gilmore Girls**-t nézni.
*Néha sajnálom, hogy emberek csak úgy, búcsúzás nélkül eltűnnek az életemből, de, ha mondhatom így, hozzászoktam, életem egyik első alapélményei közé is tartozik ilyen esemény
**Már fogalmazódik bennem egy bejegyzés, mennyire kipukkant a lufi, csalódást okoz a sorozat, az eszményített ideák képe leomlott előttem. Még az is simán lehet, most látom utoljára, pedig eddig végtelenített újranézős sorozat volt (szerintem eddig legalább 4-5x láttam egyben a teljes sorozatot).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése