Tegnap szerettem volna egy 5/5-ös posztot írni, de sajnos megbuktam. A sors furcsa fintora, hogy amit könnyebbnek gondoltam, nem lett meg, a nehezebbnek vélt szigorlat pedig sikerült. Megyek jövő héten is, viszont már nem olyan kétségbeejtő a helyzet, ugyanis én most olvastam, de valamikor tegnap estefelé érkezett a hír, hogy a kirendelések és az önkénteskedés miatt 2 héttel tovább tart a vizsgaidőszak az arra jogosultaknak. Ez viszont azzal is jár, hogy később kezdődik a következő félév, nincs tavaszi szünet és egy héttel tolódik a tavaszi vizsgaidőszak, cserébe nekem is lesz időm pihenni, mivel nekem nem jár a hosszabbítás.
Erről itt még nem írtam, mert nem mertem. Elkezdtem egy bejegyzést, amit aztán nem fejeztem be. Úgy volt, hogy decemberben részt veszek a pedagógus szűrésben, amit menet közben lefújtak. "Már éppen kezdett bennem alábbhagyni az egész nap maga alá gyűrő szorongás az egyetemmel és a félévemmel kapcsolatban, amikor egyszer csak egy vonalas telefonszám hívott. Ekkor már tudtam, nem kerülöm el a sorsomat, a csoportom nagy részét már behívták. Folyamatosan pörgött az összes messenger csoport már reggel óta, volt, akit a járási hivatal ébresztett." Idáig jutottam, a sztori vége az, hogy a második turnusban kellett volna a szülővárosomba menni, az ominózus november végi telefon óta hetekig rettegve vettem kezembe az éppen csörgő mobilomat főleg, amikor idegen szám hívott (ami többnyire a futárokat jelezte), de lekopogom azóta sem kerestek.
Először volt egy kisebb mental-breakdown-om, látva a pontszámomat, egyrészt, hogy én még megbukni sem bírok rendesen, annyira közel voltam az átmenéshez, másrészt az zakatolt bennem, hogy pihenés nélkül hogy fogom bírni a következő félévet. Persze volt bennem némi önostorozás, hogyha erre nem vagyok képes, mi lesz később, de azóta lecsillapodtak bennem a kedélyek és ma motiváltan ébredtem. Meg tudom csinálni és meg is csinálom! Mire este ideért a húgom, már föltámadtam az önsajnálat süppedő lápjából.
U.I. Olvasom a hozzászólásokat a kettővel ezelőtti posztnál, csak még nem jutottam el a válaszolásig, de elgondolkodtattak. Köszönöm nektek kami és Névtelen, hogy ennyi időt áldoztok rám a szabadidőtökből, hálás vagyok, hogy ennyit írtatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése