Úgy örülök, hogy végre megérkeztél hozzánk! Képzeld, november óta minden reggel reménnyel a szívemben ébredek, hátha fehérbe öltözött világ tárul elém a függöny elhúzásakor. Szeretem, hogy amikor itt vagy, mindenki egy pillanatra lelassul, szeretem ezt a törékeny békét, ami sajnos hamar szertefoszlik a rohanásban.
A hópaplanról jut eszembe a tegnap esti nagy felfedezés, a súlypaplan. Mindig is jobban aludtam azoknál a rokonoknál, ahol az a régi típusú nehéz paplan volt, most már pár éve keresem a megoldást, talán már nektek is feltűnt, hogy nem vagyok egy hétalvó. Beleakadtam egy dormeo hirdetésbe, és már néven tudom nevezni, mit keresek, utánajárok, kiderítem, nekem mi lehet a megfelelő méret. Őszintén nem bírom ezeket az ikeás könnyű takarókat, ha tehetem még hálózsákból is a 20-30 éveseket választom, mert az nehezebb, persze nyilván, ha a hátamon kell cipelni, akkor marad a kisebb és könnyebb. Hiánypótló, komolyan mondom teljesen belelkesültem.
Egyébként bejelentkeztem a fodrászhoz a karácsonyi ajándékomért. A fejembe vettem, hogy keratinos kezelésnek vetem alá a hajam. Legtöbben ezt tartós hajegyenesítésként hívják, alkalmazzák, nekem ez csak másodlagos, nincs ellenemre ez sem, de a fő indok, hogy megerősítse a vékonyszálú szerkezetet. Kipróbálom, legfeljebb nem jön be és többet nem csináltatom meg. Tudom, hogy alapvetően egy hatalmas sokkhatás a beavatkozás, mind kémiailag, hiszen megnyitják a hajszerkezetet, mind fizikailag a magas hőmérséklet. Kíváncsi vagyok, mit tud és csuriban az ujjam, hogy ne kopaszodjak meg tőle. Remélem, majd pozitív tapasztalatom lesz, amiről jókedvvel fogok beszámolni.
Újabb fejlemény, bár magam meg sem lepődöm, kinyírtam ismét egy bazsalikomot. Negatív rekord, egy hét sem telt el. Na mindegy, hivatásos növénygyilkos vagyok, gondolom a 19-20 °C körüli, időnként teljesen átszellőztetett lakás mikroklímája a januári fényviszonyok között nem túl baráti a fűszernek.
Szerettem volna ma korábban kelni, de sikeresen kinyomtam mindkét ébresztőmet.Frissebben és kipihentebben még jobban is fog menni, mintha gyötörném magam. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok gazdálkodni azzal az idővel, amim most így van. Nem véletlenül választottam az évem mottójának ezt:
Az egész levél közel áll a szívemhez, de ez a mondat mostanában különösen megérintett. Még ősszel, amikor lehetett olyat, voltam egy imaesten, ahol ezen elmélkedtünk egy fárasztó nap estéjén, azóta dolgozik bennem a szöveg. Benne van minden, amiben változni szeretnék, de mégsem a megszokott mit nem csinálok tagadómódja ingerli az agyamat az ellenkező megtételére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése