Az őrület határán

 Annyira nevetek magamon. Kész, itt a vég. Annyira kivagyok, hogy szemüveggel a fejemen álltam be a zuhany alá hajat mosni. És mindez egészen addig fel sem tűnt, amíg bele nem túrtam a hajamba, hogy jobban bevizeződjön és beleakadt az ujjam a keretbe.

Mostanában annyit olvasok angolul, sok videót nézek. Magam sem tudom hogyan, de ami a magyar nyelven írt tankönyvből nem megy, azt külföldi szakirodalomból könnyedén felfogom és megjegyzem. Nem gondolkodom a miértjén, feltételezem, hogy sokkal jobban odafigyelek, mivel külföldiül van. Sokkal könnyebben megmarad, aminek a görcsösen akart bevésés, a diasorok és a könyv folyamatos olvasgatása helyett magam keresek utána. Sokszor a wikipédia is hiteles forrásból származik, cselesek, de már rájöttem, hogy a nagyon wtf tesztkérdések legtöbbje az adott téma wiki oldala alapján tevődik fel. Arra szerettem volna kilyukadni, hogy ennek folyományaként határozottan nehezemre esik összefüggő értelmes és választékos magyar mondatokat alkotnom. Akaratlanul is bekúsznak angol szavak, kifejezések, félmondatok, van, hogy hosszú percekig gondolkozom azon, hogyan is van ez magyarul. 

A hajam (tulajdonképpen a hajas fejbőröm), a bőröm és az emésztésem katasztrofális állapotban van. A stressz következtében visszatért a korpám, a kezelhetetlen bőrszárazságom mellett gyulladt pattanások nehezítik a tükörbenézés pillanatait. A téli vizsgaidőszaknak az az egy hatalmas hátránya, hogy ezután nincs ideje a szervezetemnek regenerálódni, mire befejezem, addigra kezdődik is a következő szorgalmi időszak. Egyébként minden más szempontból jobban szeretem ezt, nincs az a kegyetlen meleg, a hívogató napsütés, a nyár zaja és élénksége, amik elterelik a figyelmemet. Néha persze irigylem azokat, akik karácsony előtt vagy maximum január első hetében, tavasszal pedig május vége - június elején végeznek, aztán ilyenkor emlékezetem magam, hol is vagyok, ami segít észbe kapni, hogy ehhez mérten is viselkedjek.