2019. november 26., kedd

Undorító

Egy arrogáns, ítélkező, mások felett pálcát törő ember vagyok.
Könnyű itt életigazságokat osztani, de mennyire álszent dolog, hogy sokszor ezeket én sem tartom be.
Mégis kinek képzelem magam?

3 megjegyzés:

  1. Ne ostorozd így magad. :) Pár héttel ezelőtt volt szó arról egy tréningen, hogy mennyire fontos a munkám során, hogy szakemberként előítéletmentesen forduljak mások felé - és hogy ez tulajdonképpen nem lehetséges. Az ember igyekezhet visszaszorítani a negatív/pozitív érzéseit valakivel szemben, valójában mégis mindenki címkézi a többieket, bíráskodik az életük felett és mindig mindent jobban tud. Szerintem ez rendben van így, egy bizonyos kereten belül. Főleg ha belegondolsz, hogy nyilván te egy egészen más perspektívából látod az adott embert és az életét: egyrészt a részletekkel nem vagy tisztában, és okozhatja ez a félreértést; másrészt az is előfordulhat, hogy az ő helyzetéből a sajátodra asszociálsz, és mondjuk azért nem tudsz együttérezni, mert mondjuk bűntudatot, haragot, stb-t érzel az ő szituációjával kapcsolatban. Nem tudom, érted-e, mire akarok kilyukadni.:)
    Szóval fel a fejjel és csak finoman magaddal!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem értem. Nem a másikra haragszom, hanem a saját hiányosságaimra asszociálok, és a magam iránt érzett negatív érzelmek és a könyörtelen szigorom vetülnek ki a másikkal szemben. (Jól értem?)
      Gondolod, ha kedvesebb vagyok önmagammal, akkor ez kihat az emberi kapcsolatokra és az ítélkezésemre?

      Törlés
  2. Valahogy így gondolom, igen. :)

    VálaszTörlés