Szerettem volna írni egy bejegyzést, mert felzaklatott egy esemény, de mivel azonnal kiventilláltam  Gy-nek, nem maradt bennem egy fikarcnyi betű sem. Több szempontból is tanulságos:

1. Rázúdítottam másra alkalmatlan pillanatában a napnak egy kvázi lényegtelen dolgot, ezzel megszakítva az aktuális tevékenységét és őt kizökkentve. Önző voltam.
2. A fejben már-már szinte bejegyzéssé komponált motívumokat elveszítettem olyan kifejezések kíséretében, amiket nem vállalok fel büszkén, sőt határozottan szégyellem. Beszennyeztem a számat, a lelkemet, összepiszkítottam, de semmi értelme és haszna nem volt.
3. Ennek következtében nem született ma poszt, pedig fáradtságom ellenére lett volna kedvem alkotni. 

+1 ráadás: Nem, szeptemberben még véletlenül sem lehet elrakni a fiók mélyére a szúnyogriasztót, épp itt repked körülöttem idegtépő hangjával egy vérszívó.